Iparművészeti Múzeum, 2009. június 20. – szeptember 13.

Szöveg: Gerle János

Az Iparművészeti Múzeum élő építészeti kiállítása, 2010, fotó: Bujnovszky Tamás

1989 őszén alakult meg a Kós Károly Egyesülés, hogy a környezetalakítás területéről kiindulva tegyen kísérletet egy új típusú, Rudolf Steiner tanait követő társadalmi szervezet megformálására. A Magyarországon akkor már 25 éve létező, magának egyre növekvő szakmai és általános elismerést kivívó szerves építészet mögött rejlő impulzust az Egyesülés létrehozói így igyekeztek továbbörökíthető, társadalmi szinten hatékony erővé alakítani.
25 évnyi előzmények: küzdelem a szabad építészeti formálásért, szembenállás a központosított építőipar és az építéspolitika diktátumával az építészet művészi státuszának helyreállításáért, a szabad, önkéntes, egymást segítő szakmai kapcsolatok kialakítása és a belső kezdeményezésből származó, személyes kapcsolaton alapuló szakmai továbbképzés különféle elméleti és gyakorlati formáinak megteremtése (magán mesteriskolák, Dél-Dunántúli Építészeti Stúdió, visegrádi, később innsbrucki, hortobágyi építőtáborok), valódi érdeklődésen alapuló, a vasfüggönyt semmibe vevő, európai szakmai kapcsolatok kiépítése (kiállítások, publikációk, nemzetközi vándorkonferencia), kísérletek az építészeti formálás új forrásterületeinek feltárására és ezek tematizálására a művészeti közéletben (mozgásforma kísérletek, minimáltér pályázat, álarc nélküli bál, miskolci vizuális nevelési kísérlet, népművészeti jel-elemzés, tematikus építésztalálkozók és kiállítások).