Szöveg: Makovecz Imre

Vándorok a Kecske utcai kertben, fotó: Makona

Mikor és hogyan kezdődött?
Az emberek között, azt hiszem, nincs kezdet. Az élő építészet Goethénél, Morrisnál, Gaudinál, Steinernél, Lechnernél készült elő, egy időre elakadt az első világháború, az 1919-es kommün, a Szovjetunió és a vesztes Németország jóvoltából, ahol az érzékeny semmit, Isten hallgatását emelték a Bauhaus zászlajára, mert azt hitték, a hallgatás semleges, és nem akar megvalósulni azért, hogy az embert szabadon hagyja. Kós, Lajta, Medgyaszay mégis fönnmaradtak, de őket is leszorította Trianon, a második világháború, az utódállamok újnacionalizmusa.
1970-ben már 35 éves voltam, és úgy gondoltam, ideje a fiatalokkal foglalkozni. Meghirdettem, hogy a lakásunkban minden hét szombat estéjén Cordier táblázatát tanuljuk
(a L’Architecture d’Aujourd’hui egy 1966-os számából), akit érdekel, jöjjön. A gyerekeink még kicsik voltak, fektetés után lehetett kezdeni. 25–30-an jöttek el. Sáros László, Gerle János, Morlin Ákos, Halmos György, Tihanyi Judit, Miklós Balázs, Komjáthy Attila, Balogh Balázs és még sokan. 22–23 évesek voltak. Cordier kitűnő szimptomatikus táblázatot szerkesztett, melyen az építészeti-filozófiai folyamatok genealógiája vizuálisan érzékelhető volt. A résztvevők az egyes irányzatokból, jeles személyiségekből alapos felkészülés után beszámolót tartottak. Itt készült az évek során a mozgásformák, a mozgásművészet jellemző etűdjeiből álló gyakorlat, itt szerveztük a nyári táborokat, stb. Ezt követően jelent meg Csete György vezetésével a Pécs Csoport a népművészet, a magyar népszellem kitűnő képviseletével.