Stumpf András interjúja a 75 éves Makovecz Imrével (részlet)

S-rúnára alapozott tanulmányok egy 3 dimenziós objektumhoz, 1998

„… mert mi lenne méltó az ünneplésre, ha nem az, hogy megjött a Megváltó. Engem legalábbis a megváltás ragad meg legerősebben a betlehemi történetben. Született egy ember, akit magatartása miatt a korabeli módszerrel fulladásos halálra ítéltek, majd eltemettek, de feltámadt. Lukács írja, hogy átjött a falon, negyven nap múlva pedig felvitte a tanítványokat egy hegyre, és a szemük láttára ment a mennybe. Minden természeti törvény fölött állt tehát, ami alapvetően változtatta meg a föld és az ég kapcsolatát. Összekötötte egymással a kettőt. Az én építészetemben is ez a legdöntőbb kérdés. Ami alul van, az olyan legyen, mintha a földből nőtt volna ki, ami fölül, az pedig, mintha az égből érkezett volna alá. Ez a helyzet a Stephaneum esetében is.(…) Ezt egyes egyházi vezetők – messze nem mind – ősmagyarnak, gnosztikusnak érzik.
– Tán nincs igazuk?
– Annyiban igazuk van, hogy mindig is fontos volt számomra a népművészet. Ha nem is olyan módon, mint Kodálynak vagy Bartóknak, Lechnernek vagy Medgyaszaynak – nem emelném magam ilyen óriások társaságába –, de nagyon fontos. Ha Bartók nem ül a szekér aljában, és nem gyűjt, ha nincs a Kodály-módszer, akkor ma nem lenne Muzsikás együttes. Lenne helyette a nemzetközi semmi. De már hogyan is állna ellentétben a nemzeti, népi múlt és szellem élő valósága a keresztény hittel vagy akár a katolicizmussal? Gaudí, mielőtt meghalt, azt mondta: ’A Sagrada Familia maga a katalán nép. Ha nem folytatjátok, megdöglötök.’

Heti válasz, 2010. december 22.