Szöveg: Paolo Portoghesi

Makovecz rajza a Róma kapui témához

A levél a Kós Károly Egyesülés és az International Forum Man and Architecture nemzetközi konferenciájához szól, amely 2009. augusztus 29-én és 30-án zajlott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Piliscsabán.

Sajnálom, hogy hirtelen közbejött akadályok miatt nem vehetek részt a magyar élő építészetnek szentelt kongresszuson, amelyet a Piliscsabai Katolikus Egyetemen rendeznek meg, amelynek campusán éppen az általam Makovecz Imre főművének tartott Auditorium Maximum is áll. A jókívánságokkal együtt egy rövid hozzászólást is szeretnék küldeni, amit, ha a konferencia szervezői is jónak látják, olvassanak fel a résztvevőknek.
Három éve vezettem be a Római La Sapienza Egyetem építészkarán egy új, mégis régi tantárgyat, amit Geo-építészetnek neveztem el. Mit is jelent ez a kifejezés: geo-építészet, azaz az építészet szóhoz fűzött „geo” előtag? 1942-ben Le Corbusier használta így, mivel az ember lakta települések három típusának leírásakor egy olyan kifejezésre volt szüksége, amely világosan kifejezi, hogy tanulmánya az egész földkerekséget érinti. Fél évszázaddal később, az 1991-ben megjelent Gilles Deleuze és Felix Guattari Mi is a filozófia? című könyvben a negyedik fejezet címe pedig: „Geofilozófia”. A szerzők ebben azt szögezik le, hogy a filozófiának számolnia kell a geográfiával is. Újra kell gondolnia a dolgokat abból a bizonyosságból kiindulva, hogy az ember a Föld lakója. A lakozni szó értelmezésével kezdve, amit Heidegger tulajdonképpen a létezés fogalmával azonosít, a „Geofilozófia” kifejezés – Massimo Caccarinak, Caterina Restónak, Luisa Bonesiónak köszönhetően – egy olyan kutatási programot indított el, melynek témái között szerepel a táj, a helyek és az emberek identitása.

Régi-új Magyar Építőművészet 2009/5