Hornyik Sándor

A Balázs Béla Stúdió 50 éve a Műcsarnokban

A legjelentősebb magyar, „kísérleti” filmstúdiót bemutató, nagyszabású kiállítás címének metaforikus regisztere a költői hangokra és a belső terekre játszik rá. Másféle filmek és másféle filmes apparátusok helyett 2010 telén a Műcsarnokban más hangokról és más szobákról van szó, valamint „mikrohistóriákról” és „kulturális emlékezet-montázsról”. Az (egyik) éppen érvényes történet- és kultúratudományi nyelvezet és szemlélet találó alkalmazásán túl talán azért van ez így, mert a hangot és a teret jobban lehet rekonstruálni, mint a filmek elkészítését (megvitatását, leforgatását, összevágását és standardizálását) és korabeli befogadását. Miközben az is elgondolkodtató, hogy maga a tér is mintegy virtuálisan jelenik meg a filmtörténet és az eszmetörténet egymásra vetülő képein és diskurzusain keresztül. A Más hangok, más szobák (vizuálisan és koncepcionálisan is) egységes kiállításként amúgy is inkább a filmeken „át” néz, nem annyira a filmeket mutatja be, mint inkább a filmeken keresztül magát a valóságot.