A balatoni szállodaépítészet későmodern öröksége
Értékelés a nosztalgián túl
Szöveg: Böröndy Júlia
Az 1956-os forradalmat követő enyhülésekkel Magyarország, és vele együtt a Balaton idegenforgalma is fellendülhetett. A növekvő nyaralótömeg igényeire egyértelmű válasz volt a férőhely-kapacitás bővítése, ami magával vonta új szállodák építését is. Az akkoriban korszerűnek számító épületekkel szemben ma már számos kritikát fogalmaznak meg, nem aratnak egyöntetű tetszést sem a használói, sem a helyi lakosság körében. A jelenkori nézőpontokra reflektálva kutatásom a szakirodalom és archív folyóiratok tanulmányozásán túl egy saját vizsgálatra támaszkodik. Az e célra készített kérdőív a ’60-as, ’70-es évek siófoki szállodaépítészének mai megítélését mérte fel, kiértékelése pedig rávilágított a téma ellentmondásosságára, valamint a helyiek és a potenciális használók véleménye között feszülő ellentétekre. Az 1956-ot követő lazításokat követően az életszínvonal látványos emelkedésnek indult, e folyamat következményeképp egyre többeknek nyílt lehetősége az üdülésre. A tanulmányt alátámasztó kutatás kiindulópontja a fent vázolt helyzet, melyhez szorosan kapcsolódik a korszak szállodaépítészetének időbeli alakulása, áttekintése. A kérdés ugyanakkor nem csak a ’60-as, ’70-es évek viszonylatában érdekes: a későmodern szállodaépületek mai megítélését a szerző az elméleti kutatásra épülő kérdőívvel mérte fel.