Konferencia a Budapest Klub Planetáris Tudat Kiáltványa aláírásának 20. évfordulója alkalmából
MTA díszterem, 2016. december 3.

Szöveg: Vitányi Iván
A múlt század közepén úgy látszott, hogy különleges lehetőség nyílt meg az emberiség számára.  Jóléti állam, jólét és demokrácia együtt. A társadalom eddigi szerkezete piramis alakú volt, minél feljebb mentünk a lehetőségek, a jólét és a hatalom világában, annál kevesebb embert találtunk. Az emberi közösség csak az autokrácia többféle formái között válogathatott. Arisztotelész azt mondta erre, hogy ebből csak akkor léphetünk ki, ha „az orsók maguktól fonnak”.

Most ez a modern gazdaságban (amit Hegel „második világállapotnak” nevezett) bekövetkezett. Az emberi közösség szerkezete a piramis helyett kupolaformát öltött, kihasasodott. Az egyharmados társadalomból kétharmados társadalom lett – legalábbis Észak-Amerikában és Nyugat-Európában.

De ez csak a világtársadalom kisebbik részében következett be. Mert a világ – mint Huntington leírta – egymástól független világokra oszlott. A jóléti centrum mellett ott volt a félperiféria (mi is odatartoztunk), aztán a Távol-Kelet, India, az arab világ, Afrika különböző részei, Ausztrália, Dél-Amerika, Közép-Amerika. Ezek nem jutottak el a jóléti társadalomhoz. De eljutottak annak egyes vívmányai, amit most a maguk rendszerébe illesztve igyekeztek felhasználni. Ezt nevezte Ulrich Beck második modernitásnak.