A gyülekezés háza
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga kortárs szakrális és világi használatainak téri következményei
Szöveg: Major Zoltán
A történelmi Magyarországon lévÅ‘ zsinagógák második világháború utáni története szerteágazó. A holokauszt során az épületekhez tartozó közösségek túlnyomó többségét megölték, a gazdátlan épületeket a többségi társadalom nem tekintette saját örökségének. A legtöbbjüket lebontották, felismerhetetlenségig átalakÃtották, vagy egyszerűen csak hagyták elpusztulni. Egy részük megmaradt, és noha mint épületek megÅ‘rizték vallásgyakorlási rendeltetésüket, de új, legtöbbször profán funkciót kaptak. Azonban megfigyelhetÅ‘k olyan köztes esetek is, amelyeknél a zsinagóga a vallásgyakorlás és egyéb hitközségi használatok mellett olyan kulturális és közösségi eseményeket is befogad, amelyek nem kötÅ‘dnek a zsidó valláshoz vagy kultúrához. Ennek oka elsÅ‘sorban abban rejlik, hogy az újraszervezÅ‘dÅ‘ közösségek –méretük okán és erÅ‘források hiányában – kizárólagosan hitközségi és szakrális célokra nem tudják fenntartani a nagyobb létszámra tervezett zsinagógákat. A Rumbach Sebestyén utcában lévÅ‘, 2020-ban újranyitott zsinagóga karakteres példája ennek a jelenségnek. A tanulmány ezen vegyes használatból eredÅ‘ épÃtészeti és téri következményeket mutatja be.