A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga kortárs szakrális és világi használatainak téri következményei

Szöveg: Major Zoltán

A történelmi Magyarországon lévő zsinagógák második világháború utáni története szerteágazó. A holokauszt során az épületekhez tartozó közösségek túlnyomó többségét megölték, a gazdátlan épületeket a többségi társadalom nem tekintette saját örökségének. A legtöbbjüket lebontották, felismerhetetlenségig átalakították, vagy egyszerűen csak hagyták elpusztulni. Egy részük megmaradt, és noha mint épületek megőrizték vallásgyakorlási rendeltetésüket, de új, legtöbbször profán funkciót kaptak. Azonban megfigyelhetők olyan köztes esetek is, amelyeknél a zsinagóga a vallásgyakorlás és egyéb hitközségi használatok mellett olyan kulturális és közösségi eseményeket is befogad, amelyek nem kötődnek a zsidó valláshoz vagy kultúrához. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy az újraszerveződő közösségek –méretük okán és erőforrások hiányában – kizárólagosan hitközségi és szakrális célokra nem tudják fenntartani a nagyobb létszámra tervezett zsinagógákat. A Rumbach Sebestyén utcában lévő, 2020-ban újranyitott zsinagóga karakteres példája ennek a jelenségnek. A tanulmány ezen vegyes használatból eredő építészeti és téri következményeket mutatja be.