A kozmosz és az ember viszonyának vizsgálata a magyar vidéki környezetben
Nyim aprófalu esettanulmánya
Szöveg és fotók: Francsics László
Az értekezés célja az ember és környezete mélyebb kapcsolatának megértése, felépülésének és lebomlásának vizsgálata magyar vidéki környezetben Nyim aprófalu esettanulmányán keresztül. Az elemzés alternatív nézőpontból fényt derít rejtett használati mintákra, az ember és kozmosz kapcsolatának minőségére, és egy városi szemléletű Nyimbe költöző alternatív közösség és új lakóhelyük kölcsönösen egymásra gyakorolt hatásaira. Az írásnak a tér és idő, szakrális és profán filozófiai és építészetelméleti összefüggéseivel foglalkozó részlete olvasható a folyóiratban. A letelepedett ember alapvető szükséglete a környezetével való kapcsolatának nem csak fizikai, de szellemi, mentális értelemben való kiépítése, térben és időben egyaránt. A mentális tér- és időkép (kor) viszonyítási alappontját a letelepedés során tudatosan meg kell határozni.
A meghatározás módjának van spirituális és materiális vonatozása, amely korszakról korszakra változik. A mai városi létben szerzett tapasztalatok már nem fedik le teljes egészében azt a képesség készletet, amivel a puszta természeti környezetben való újrakezdés mentális értelemben is megvalósítható, ugyanis ahhoz nem elégséges a kortárs ember racionális, materiális alapokon nyugvó kognitív tudata. Az urbánus környezettől való elszakadásnak, vagy a természeti térben való létezésnek kikerülhetetlen mozzanata a belső énünkkel való spirituális szembenézés.
A BMGE Építőművészeti Doktori Iskolájában 2020-ben készített DLA értekezés részlete, témavezető: Bartók István