A Homo sapiens és a nagy kérdés

Szöveg: Nagy András
 
A mindenség történetének kb. egymilliomod része a Homo sapiens sapiens története. Az egyre gyarapodó közösségi tudás kezeléséhez egyre elégtelenebbnek bizonyult a nagyjából ötvenfős hordákban való lét, a közösségek növekedésének viszont gátat szabott a viszonylag korlátozott beszédkészség. Nagyjából itt kezdődik Yuval Noah Hararinak a Sapiens című, világsikerű könyvében megfogalmazott egyik alapvetése, miszerint az emberiség történetének problematikája az információ kezelése. Valójában az emberi történelem korszakolása is azon az alapon történik, hogy a felhalmozódó kollektív tudás és technológia milyen újabb és újabb módokon képes a mindennapok hasznos része maradni.
Az ember alaptermészete, amely ezt a helyzetet kialakította, az önzőség és kapzsiság nem fog megváltozni. Sokan bíznak a technika fejlődésében, hogy az a majd mindent megold. Csakhogy éppen a tudományos-technika hozta létre a mára kialakult válságot, és lassan az embertől függetlenedve fejezi be művét. Marad talán Ady: „Az élet él és élni akar”. Marad talán a hit; mindegy hogy ez napimádás, vagy bármelyik világvallás. Ha közösen, hitünk valamennyi erejét egy irányba fordítjuk, talán kinőhet belőle a túlélés virága.