• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • A Városmajor utcai iskola párhuzamai

    Szöveg: Medgyesy-Töreky Flóra

    A Városmajor szomszédságában elhelyezkedő épületegyüttes Bárczy István polgármester iskolaépítési programjának keretein belül épült 1910 augusztusa és 1911 novembere között, Kós Károly és Györgyi Dénes tervei szerint. Az elemi iskolához óvoda, valamint egy igazgatói, egy óvónői és három szolgálati lakás is épült. A szabadon álló együttes a Déli pályaudvarhoz vezető fontos közlekedési útvonal mentén, lejtős telken helyezkedik el. A jól megválasztott méretek és lépték megfelelő átmenetet biztosít a park és a sűrűbb, többemeletes, városi szövetű lakónegyed között. Az utcavonalat követően elhelyezett, három eltérő méretű és karakterű épületrészt a homlokzati síkok ki- és beugratása, valamint a változatos, meredek tetőszerkezetek alkalmazása jellemzi. A legkisebb, földszintes óvodaépület tornáccal kapcsolódik a lakásokat tartalmazó, emeletes épülethez, melyet a kiugró lépcsőházhoz csatlakozó, árkádos folyosó köt egybe az iskolával. A bejáratok magyar népmesei ihletésű oromzati domborművei és a folyosókon elhelyezett ivókutak Sidló Ferenc, a gödöllői művésztelep szobrászának alkotásai, a bútorokat Menyhért Miklós tervezte. A fővárosi iskolaépítési program nagy érdeme, hogy teret adott az új irányzatok képviselőinek is. Kós Károly és Györgyi Dénes ugyan fiatal pályakezdők voltak 1910-ben, mégis megbízták őket a fontos feladattal. A program előkészítése során meghatároztak számos alapelvet, amelyhez igazodnia kellett a tervezőknek, de az épület egészének külső megjelenését és a stílust nem kötötték meg.
    A Városmajor utcai iskola különös jelentősége, hogy a népi építészet elemeit felhasználva megtalálta azt a formát, ahogy ezt a nagyvárosi környezethez tudja igazítani. A három különböző funkciójú épület külsejében is eltérő karaktert hordoz. Ha a kis vidéki házat formázó óvodát önmagában szemléljük, eszünkbe juthat Kós Károly szülei számára tervezett lakóháza, saját sztánai háza, a Varjúvár, vagy akár Györgyi Dénes paplak-terve is. A mellette álló, lakásokat tartalmazó épületrész előképét Kós munkái közül a Zrumeczy Dezsővel közösen tervezett óbudai református parókiában fedezhetjük fel. A terméskő lábazat, a bejárat rusztikus kiképzése, valamint az ablakok tagolása és elrendezése mellett a kiugró, faragott deszkamellvédes erkély is megjelenik; ehhez kapcsolható Kós wekerletelepi háza, valamint a sepsiszentgyörgyi Keresztes-ház. Faltagolásban és tetőkiképzésben hasonlóságot mutatnak a Székely Nemzeti Múzeumhoz készült múzeumőri lakóházak is. A lépcsőkorlát díszeire például a Székely Nemzeti Múzeum Egyházművészeti részlegének kovácsoltvas rácsánál találhatunk párhuzamot. Bizonyára újszerű lehetett a historizáló, eklektikus középületekhez szokott szemnek az iskola klasszikus tagozatokat és díszítőelemeket mellőző homlokzata, amelyen a népi építészet praktikussága érvényesül. Változatosságot a bejáratok kiemelésével és az ablakok elhelyezésével ér el. Az egész épületre jellemző, hogy a belsőhöz igazodik a külső. A tornyot, oromfalat és változatos tetőformákat használó építészet elődje a középkori erdélyi város- és templomépítészet.