Az óbudai zsinagóga

Szöveg: Klein Rudolf, Nagy Gergely
Fotók: Klein Rudolf

Európában csak kevés olyan zsidó imahely létezik, amely az óbudai zsinagógánál meggyőzőbben és megindítóbban bizonyítja a zsidó vallásreform folyamatát.
A szabadon álló zsinagóga két ütemben épült: az első még a zsidó vallás reformját megelőző időszakra esett, a másik a reform kiteljesedésének idejére, így az épület magán viseli mindazon változások nyomait, amelyeket a felvilágosodás, a nagy francia forradalom és a német zsidó vallási modernizáció idézett elő a Habsburg Birodalom területén élő zsidó közösségekben és azok zsinagógaépítészetében. Az óbudai épület olyan egyedi példa, amely egyértelműen tükrözi a modernizáció meghatározó szerepét, miközben továbbra is megőrzött olyan elemeket, amelyek az építészet fogalmai szerint egyértelműen hagyományosnak minősülnek.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a zsinagóga jelentőségét Óbuda helytörténetében; ugyanakkor fontos mérföldkövet jelent a főváros, sőt a Magyar Királyság zsinagógáinak fejlődéstörténetében is. Egyúttal áthidalja az időbeli szakadékot a budai Vár középkori (13–15. századi) zsinagógái és a Dohány utcai hatalmas neológ zsinagóga (1854–59) között. Ez utóbbi építése idején a legnagyobb volt a világon, de jelenleg is a legnagyobb Európában. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az óbudai zsinagóga első változata néhány évtizeddel korábban keletkezett, mint bármely más hasonló rendeltetésű épület, amely a történelmi Magyarország területén épült, és egyúttal megteremtett egy olyan zsinagógatípust, amely egyszerre mutatja a lengyel- és a morvaországi négypilléres, kilenc boltmezős típus hatását.
Az alábbi tanulmány célja, hogy bemutassa az épület legfontosabb építészeti jellemzőit és jelentőségét, továbbá tisztázza a zsinagóga építési fázisai körül kialakult sokféle, egymásnak ellentmondó hipotéziseket, egyrészt az újonnan előkerült levéltári bizonyítékok, másrészt a helyszínen végzett mérések alapján; végül összevesse más zsinagógákkal és templomépületekkel.