A Half-happy architecture c. Aravena-kritikáról

Szöveg: Rose Balázs

Alejandro Aravena életében 2016 kivételes év volt. A chilei építész az elnyert Pritzker-díj mellett a 15. Velencei Építészeti Biennálé főkurátori székét is betölthette. Egy éven belül két ilyen kimagasló szakmai elismerés és olyan nagymértékű médiafigyelem, amely külön-külön is keveseknek adatik meg. Reporting From the Front – szólt a Biennálé szlogenje, amely a tematikát „szociálisan elkötelezett” mederbe terelte. Az akkor 48 éves Aravena első szociális lakótelepe, a nemzetközi ismertséghez vezető Quinta Monroy a 13. évében járt, tehát eltelt már annyi idő, hogy annak helyi társadalomra mért hatása vizsgálható legyen. Az urbanista és kritikai elmélet professzor Camillo Boano (University College of London) és a városelmélet-kritikus, kutató Francisco Vergara Perucich (Universidad de las Américas, Santiago de Chile) szigorú kritikával vizsgálják a szerintük a szociális témát csak kihasználó Aravena építészetének ellentmondásos gazdasági alapjait és eredményeit. Az írás a Vicaversa c. online építészetkritikai folyóirat 4. számában, 2016 áprilisában jelent meg.