Goldfinger Ernő és a MÉSZ együttműködése

Szöveg: Mészáros Ábel

A Goldfinger-ösztöndíj kivételes epizódja volt a Kádár-kori magyar építészeti életnek. Goldfinger Ernő a háború után, 1946-ban Pierre Vago magyar származású francia építésszel együtt kezdeményezte az UIA – az Építészek Nemzetközi Egyesülése – megalapítását, ami létrejötte után azonnal első szervezőtitkárává választotta. Sorra épültek meg egyre jelentősebb alkotásai, iskolák, lakó- és középületek, városrész méretű együttesek magasházakkal, s a hatvanas évekre a későmodern építészet brutalista irányzatának egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert mesterévé vált; a Royal Academy of Arts 1971-ben választotta rendes tagjai közé. Goldfinger Ernő, aki kényelmes anyagi jólétben élt Angliában, az ötvenes évek végén kereste meg ifjúkori barátját, a Magyarországon építészként dolgozó idősebb Hübner Tibort azzal az ötletével, hogy fiatal, de már lediplomázott magyar építészeknek biztosítana szakmai gyakorlati lehetőséget Nagy-Britanniában. A kapcsolatot a két ország szakmai szervezetei, a RIBA és a MÉSZ közti megállapodás tette hivatalossá. 1961 és 1965 között 4 alkalommal utazott ki 4-4 építész, majd még egy, később pedig két fiatalnak nyílt lehetősége angliai gyakorlatra, így összességében 19 magyar építész dolgozhatott az Egyesült királyságban, Goldfinger segítségének köszönhetően.