Városok az információs társadalomban

Szöveg: Barsi Boglárka

Már a nyolcvanas, kilencvenes években előtérbe került egy olyan új látásmód, amely az új technológiák szerepét vizsgálta a városok szerkezetében, működésében, tervezésében. Létrejött az információs társadalom elmélete, melynek középpontjában elsősorban az információs és kommunikációs technológiák (IKT) elérhetősége, jelenléte és azok minősége állt.
Az információs társadalomról való gondolkodás úgy vált egyre általánosabbá, hogy közben maga az információs társadalom fogalom is meglehetősen ellentmondásos volt (Élő–Pintér 1999). Ennek ellenére a fogalmat nem csak a tudományos, hanem a közéletben is előszeretettel használták. Más, az információs társadalomhoz köthető jelenségeket vizsgáló koncepciók már ennél korábban is megjelentek, mint a posztindusztriális társadalom (Bell 1973), vagy a posztkapitalista társadalom (Drucker 1993).
Az okos városok fogalmának megjelenése is az 1980-as évekre tehető. Kezdetben az információs társadalomnak az infrastrukturális és gazdasági aspektusait hangsúlyozták. A 21. század elejére jelent meg egy olyan újfajta gondolkodás, melyben a technológia már nem cél volt, hanem eszköz; a települések, különböző közösségek, az üzleti élet szereplői és a lakosság egymással együttműködve egy innováció alapú, részvételen alapuló tervezést valósítottak meg, melynek célja az erőforrások hatékony felhasználása, alacsony energiafogyasztás, és végső soron egy „élhető” város. Ez az okos város koncepció.
A város lakóinak jólléte, boldogsága már az ókorban központi szerepet játszott a városról való gondolkodásban. A város nem pusztán egy fizikai mechanizmus, vagy mesterséges konstrukció. A várost emberek hozzák létre és működtetik, egy természeti termék, az emberi természet terméke (Park-Burgess–McKenzie 1925).