A fogalom evolúciója a posztindusztriális korban

Szöveg: Szilágyi B. András

Ha a design/dizájn fogalmát vizsgáljuk a magyar művészeti közbeszédben, azt láthatjuk, hogy megjelenését követően úgy idomult a magyar helyesírás szabályaihoz, hogy tulajdonképp teljes értelmezési spektrumát még le se fordítottuk.
Fogalmainkat viták, szakmai konfliktusok, tudományos értelmezési ellentétek, ideológiai konnotációk és az ezek feloldásából eredő konszenzusok alakították. Talán kezdetben, mintegy fél évszázaddal ezelőtt kényelmesnek tűnhetett úgymond készen átvenni a design/dizájn fogalmát, de ez a dinamikus fogalom akkor egész mást jelentett, mint ma. Ha az ipari formatervezés az industrial design fordítása volt, el kell kezdeni gondolkozni a postindustrial design fogalmának körvonalain.
A fogalom tartalmának rögzítése semmiképp sem célravezető. A szigorúan vett ipari formatervezés, azon belül is a tárgyalkotás jelentése mindenképp átalakulni látszik a posztindusztriális korban. Ha azt keressük, hogy milyen lépcsőkön jutottunk el a mai értelmezésekhez, talán újra érdemes lehet kezünkbe venni Vadas József egy korai, 1979-es munkájának fő gondolatmenetét.
A 19. század végén, a (második) ipari forradalommal párhuzamosan alakultak ki a mai diskurzust is meghatározó keretfogalmak. A hagyományok és a kézművesség felé nyitott iparművészet és a technológiai fejlődést zászlajára tűző design mint egymást részben befoglaló, mégis versengő fogalmak jelentek meg. Az iparművészet gondolatának bölcsője (sarkítva persze) William Morris Vörös háza, a designé pedig a Bauhaus. Vadas József könyvének konklúziója a funkcionális design diadalaként hat 40 év távlatában, elkészülte után azonban a vita folyamatosan folyt tovább és a mai napig is folyik. A hazánkban nemzetközi összehasonlításban is az elsők között, 1885-től megjelenő Művészi Ipar folyóirat a könyv által tárgyalt időspektrum alatt Magyar Iparművészetté alakult, majd a könyv elkészültekor helyét az Ipari Forma című – mára megszűnt – újság foglalta el. (Ezt a kézművességtől a design felé mutató „dialektikus” ívet vázolja fel a kötet.) A terület egészén azóta is időnként felülkerekedik a „design” átfogó gondolata, mint láthattuk azt a ’70-es években. A posztmodern korszakban, a nyolcvanas évek második felétől az ezredforduló utáni időkig azonban épp az akkortájt átalakuló, beszűkülő design fölé kerekedett a kézműves „iparművészet”, mint uralkodó alkotói műfaj. A rendszerváltást követően újraindult Magyar Iparművészet folyóirat azóta is rendszeresen foglalkozik a műfajjal, miközben ezzel párhuzamosan mára az internetes design blogok képeznek egymás számára is konkurenciát. Az információs (harmadik ipari) forradalom hatása a korábbi merev alkotói és műfaji határokat fellazította, immár egy adott alkotó munkásságán belül sem szétválaszthatók egyértelműen ezek a területek.