Szöveg: Ferkai András

A nagy öregek egy újabb kiváló képviselője hagyott el bennünket: június 29-én meghalt Rimanóczy Jenő Ybl-díjas építészmérnök. Az 1956 után pályára lépett és az állami tervezés időszakában meghatározó szerepet játszó generáció tagja volt. Alkotóként, szakmai vezetőként, oktatóként és közéleti emberként egyaránt jelentős pályáját futott be.
Nehéz megrendültség nélkül, tárgyilagosan emlékeznem rá, hiszen csaknem négy évtizede közelről ismerem, szinte atyai jó barátomat tisztelhettem benne. Az édesapjáról, Rimanóczy Gyuláról írott első komolyabb tanulmány kapcsán kerültünk kapcsolatba a nyolcvanas évek elején, amikor a lakásán őrzött hagyatékot kutattuk Dévényi Tamással, és milyen érdekes szeszélye a sorsnak, hogy az utolsó együttműködésünk is a családjával függ össze: a Rimanóczy építész dinasztiáról általa írt szöveg szerkesztésére, sajtó alá rendezésére is engem kért fel. Nagyon örülök, hogy ez a tanulmány három részben megjelenhetett az Építés – Építészettudomány folyóirat hasábjain, és Jenő még kézhez kaphatta mindhárom számot. Megnyugodhatott, hogy közreadta és így az utókorra hagyományozta mindazt, amit a nagyváradi Rimanóczyakról, Pestre költözött nagyapjáról, édesapjáról, bátyjáról és természetesen a saját pályájáról csak ő tudhatott.