Az ukrajnai épített örökség helyzete

Szöveg: Götz Eszter

Hogyan védje meg egy ország az építészeti örökségét a háború idején? Palmyrától Timbuktuig tragikusan sokszor felvetődött a kérdés – és ismét felmerül az ukrajnai háború kapcsán. 2022 júniusában a Paris School of International Affairs (PSIA) és az Urban School of Sciences Po közösen konferenciát rendezett vezető ukrán építészek és tudósok, valamint Ievgeniia Gubkina, a harkivi Urban Forms Center társalapítója, és Krista Pikkat, az UNESCO Kulturális és Vészhelyzeti Entitás igazgatója részvételével. A 2014-es forradalom óta Ukrajnában országos vita folyik az építészetről, mint a nemzeti hovatartozás, az állampolgárság és az új művészeti formák eszközéről. A modernista épületek a hazai és külföldi művészek kedvelt alkotói helyszínei lettek, segítve a helyi ellenkultúra felvirágoztatását, az alulról építkező demokratizálódás és európai integráció folyamatát.
2022 februárja óta az ukrán városok pusztulásáról készült képek révén a háború lett a fő kapocs az építészet és az emberi szenvedés között. A júniusi konferencián Ievgeniia Gubkina feltette a kérdést: „A mi városaink olyan fontosak, mint az európai városok, a mi kultúránk és életünk olyan fontos, mint az Önöké?” Előadásában felvázolta az ukrajnai épített örökség védelmét szolgáló legsürgetőbb nemzetközi feladatokat. Néhány épület azonnali felvételét javasolta az UNESCO Világörökség listájára, hogy ezek elkerülhessék a pusztulást. Felvetette az UNESCO-val együtt egy örökségmegsemmisítési ügy előkészítésének lehetőségét, amelyet mielőbb a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell terjeszteni. A háború kezdete óta az ukrajnai építészek a hagyományos feladataiktól áttértek a szükséghelyzet azonnali kiszolgálására. Viszonylag gyorsan megépíthető otthonokat terveznek a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára, dokumentálják az ukrán városok lerombolását, felvilágosítják a közvéleményt az örökség megőrzésének fontosságáról és komoly erőfeszítéseket tesznek a háború utáni újjáépítés előkészítésére.