Hajdú Ildikó

Építészet (politika) egy makropolisz kiépülésében
Miskolc és Nagy-Miskolc

Bajcsy-Zsilinszky úton átadott új épületek, forrás: II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár

Szinte minden magyar város küzd azzal az örökséggel, melyet a szocializmus politikai-gazdasági ideológiája, majd az újabb politikai, gazdasági és szellemi környezetbe átforduló világ számára teremtett. Különösen igaz Miskolcra, mely a be nem fejezett városépítészeti, -fejlesztési elképzelések egyedi, sajátos színtereként jelenik meg előttünk. Legmarkánsabb korszaka a szocializmus, a politikai ideológia állandó változásaival együtt átalakuló, második világháborút követő 30-40 év. A tanulmány apropója egy Miskolci Galéria aktuális kiállítása, amelyik az Iparvágány sorozat 3. részeként, Új város épül. Miskolc 1945–1975 címmel a város második világháború utáni radikális átalakulásáról, az ideológia által irányított településrendezésről és annak mai következményeiről szól. Mi történik, ha egy várost a politika kiforgat a sarkaiból és egy újat, nagyobbat, jobbat teremt helyette? És vajon visszatekintve tényleg újabb, nagyobb és jobb lett? Tragikus – a tanulmány születése után született – válasz a Miskolchoz csatolt Felsőzsolca friss árvíz-katasztrófája. Miskolcot az II. világháborút követően néhány évtized alatt az ország második legnépesebb városává alakították. Intenzív növekedésével a tér kitágult és túlnyúlt a korábbi évszázadok során rögzült határvonalakon. Miskolc városképét teljesen átformálta a politika és az ideológia. Az „Iparvágány” eseménysorozat keretén belül készített kiállítás célja bemutatni Miskolc múltjának egy meghatározó részletét, azt az időszakot, amikor az építészet és városrendezés – mint monumentális propaganda-eszköz – szerves fejlődéséből kiszakítva, újrakonstruálta Miskolcot. A háború előtti körülbelül 60.000 fős kereskedő városból 1945-75 között a közigazgatási átszervezés, majd a drasztikus iparosítás folyamatában Észak-Magyarország regionális ipari központja, egy 200.000 fős ipari nagyvárossá lett. A kapitalizmus földszintes kisvárosából a korszak végére megszületett a többemeletes szocialista nagyváros – városrésznyi lakótelepekkel, ahová a környező falvakból tömegesen költöztek az emberek munkát, megélhetést keresve.