Somogyi Krisztina

Épített közösség – közösségi építészet
Egy konferencia után

Az Épített közösség konferencia logója

A magyar építészetgyakorlatnak van egy kevésbé közismert területe, a közösségi építéseké, amely több szempontból is méltó arra, hogy nagyobb figyelmet kapjon. Az építőtáborok során, kalákában vagy egyetemi szervezésben, civil szervezetekkel vagy baráti összefogásban készülő, jellemzően kisebb léptékű építészeti beavatkozások sokszor eldugott kis helyeken, ráadásul gyakran a környezetbe belesimulva valósulnak meg, így – érthetően – szakmai körökben kevés szó esik róluk.

Antal Gabriella, Fazekas Katalin és Kemes Balázs építészekkel, a BME Építőművészeti Doktori Iskola képzésének hallgatóival úgy gondoltuk, hogy az elért eredmények és a belátható jövő szempontjából is lényeges lenne ezekre a közös építésekre odafigyelni, összegyűjteni és saját gondolati kontextusba helyezni őket, okulni a tanulságokból. Épített közösség címen pályázatot adtunk be a 2012-es Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának koncepciójára, majd  konferenciát szerveztünk a Doktori Iskola idei felvetéséhez kapcsolódóan. Elindított munkánkat nagyításnak tekintjük: közösen gondolkodva keressük azokat a sajátosságokat, amelyek figyelemfelkeltő és gondolatébresztő módon mutatják be ezeknek az építéseknek a lényegét és az értékét. Fazekas Katalin DLA kutatása a Beretben, Markócon, Mánfán,  Kolontáron, Nagykanizsán, Pannonhalmán, Perbálon, Sajókazán, Tapolca-Diszelben, Valkonyán, Vöröstón, vagy Erdély különböző falvaiban lévő közös építéseket vizsgálta, a májusi konferencia hallgatósága számára ezekből készített áttekintő előadást.