Kolostorok újrahasznosítása és továbbélése kortárs építészeti beavatkozások segítségével

Szöveg: Varga Bianka

A kereszténnyé váló középkori Európa első kolostorai óta, a rendek és rendházak sorsa párhuzamosan alakult az egyház történetével. Az egyházak társadalmi–közéleti–politikai pozícióinak megváltozása szinte természetszerűleg hozta a legjelentősebb oktatási, szociális és egészségügyi tevékenységet folytató szerzetesrendek és ingatlanjaik helyzetének megváltozását.
Szerzetesrendek azonban ma is működnek. Az évszázadok alatt folyamatosan bővülő épületállományuk még napjainkban is újabb kolostorokkal bővül. Egyes rendházak máig szerzetesi közösségek lakóhelyéül szolgálnak, de a változó körülmények és igények ebben az esetben is építészeti kérdéseket vetnek fel. A működő kolostorok mellett jelentős számú lakatlan, pusztuló épülettel kell számolni. Ahhoz, hogy ezek az épületek fennmaradjanak és megőrizzék értékeiket, a jelen építészete nyújthat segítséget. E tanulmány a történeti kolostorokhoz kapcsolódó, európai példákat gyűjt össze az elmúlt 10–20 évből. Mivel e házak továbbélése leggyakrabban egy új funkció adaptálása révén lehetséges, ezért az új rendeltetés és annak megvalósítása kiemelt fontossággal bírt a vizsgálat során.