Építészeti és kultúrtörténeti áttekintés 1937 és 1943 között

Szöveg: Juhász Bálint

Mark Neocleu brit szociológus úgy vélekedett a 20. század totalitárius államainak szerepéről, hogy egy nosztalgiát ébresztő múlt felidézésével próbáltak egy fajelméleti szemléletet bevezetni. Eme elgondolás nagyon hasonlít Michael Foucault állásfoglalására, miszerint a 20. század diktatúrái nem arra törekedtek, hogy népjóléti intézkedéseket vezessenek be, hanem hogy egy szellemi tisztogatás révén próbáljanak létrehozni egy új embertípust, amely alkalmazkodni fog a rendszer követelményeihez. Foucault Julius Evola tradicionalista állásfoglalására reflektált, amely szerint a szellemi megújulás és az „új ember” megszületése egy világkonfliktus révén fog bekövetkezni. Eme szellemi megújulást az olasz fasiszta rendszer a saját fajelmélete révén próbálta lehetővé tenni országos kiállítások létrehozásával. A téma kifejtését Brian L. McLaren építészettörténésznek, a Washingtoni Tudományegyetem docensének köszönhetjük, amit a Modern Architecture, Empire, and Race in Fascist Italy című kötetben dolgozott fel. A mű több, mint egy évtizedig tartó tudományos kutatói folyamat eredményeként született meg, melynek alapjait a szerző a doktori disszertációjával kezdte lefektetni. A szerző mindig úgy vélte, hogy az észak-afrikai olasz gyarmatok vendéglátóipari infrastruktúrájának fejlesztésénél a vernakuláris építészeti stílus alkalmazása csak álca volt annak érdekében, hogy kultúrpolitikájukat fajelméleti szempontok szerint valósítsák meg.