Metaphors in Architecture and Urbanism. An Introduction
Szerk. Andri Gerber, Brent Patterson, Transcript Verlag, 2013

Szöveg: Veress Dániel

Az alábbiakban bemutatott könyv az építészetelméleti irodalom Nemzeti Színháza: sokáig és okkal várt, hiánypótló mű, mégis fanyalogva kell megközelítenünk. S most, hogy a fenti címmel, illetve az első mondattal elindult a szöveg, és az olvasó – talán anélkül, hogy észrevette volna – rögtön két építészeti vonatkozású metaforával szembesült, azt hiszem, igazoltam, miért lehet(ne) valóban hiánypótló a Metaphors in Architecture and Urbanism. Hiszen könnyen belátható, hogy a metaforák mindenhol jelen vannak az építészetben (is), a nem-nyelvi architektúra jelenségeinek, példáinak, hatásának verbalizálásával foglalkozó szövegekben pedig természetesen még indokoltabb a jelenlétük.
„In architecture metaphor is knowledge” – jelenti ki egy metaforára vonatkoztatott metafora formájában a kötet egyik szerzője, Rosario Caballero-Rodriguez, aki a kötetszerkesztő Andri Gerber nyitó tanulmánya mellett a könyv legjobban hasznosítható írását jegyzi. Mint kifejti, a sűrített hasonlatok már a tervezés során fontos intuícióforrást jelentenek, de az alkotófolyamat végén az épületekről írt recenziók szintén elképzelhetetlenek szóképek, azaz trópusok nélkül. Az építészeti bírálatok felütései ugyanis, mint azt Caballero-Rodriguez kvantitatív vizsgálatai során kiderítette, rendszerint metaforák, amelyek ráadásul nem ritkán a teljes szöveg szerkezetét meghatározzák. Az építészet művelői, feldolgozói, kritikusai ugyanakkor nehezen veszik észre a mindenhol ott bújó szóképeket. (Saját szakterületük átmetaforizáltságával szembeni közömbösségük a történetírás szövegközpontúságára csak a „nyelvi fordulat” nyomása alatt rácsodálkozó történészekéhez hasonló.) A metaforák építészetben való jelenlétének tudatosítására szólít fel implicit módon az egész kötet, illetve expliciten az egyik szerző, Matteo Burioni is, amikor Viollet-le-Duc-nek a párizsi Notre Dame homlokzatára tervezett szörnyformájú vízköpőire vonatkoztatja az architekturális szakfogalmakat, mivel ez utóbbiak is önkényes, távoli asszociációk útján megalkotott, de a szaknyelvvel művészien elfüggönyözött metafora-szörnyszülöttek.