Válogatás a MÉM-MDK műemléki gyűjteményeinek korai forrásanyagaiból

Szöveg: Kádár Zsófia, Kovács Gergely

A mindenkori műemlékvédelmi hivatal gyűjteménye közel ötven év után költözni kényszerült az Országos Műemléki Felügyelőség székházaként 1971-ben újjáépített, Táncsics Mihály utca 1. szám alatti, várnegyedbeli épületből. A 2016 nyarán összecsomagolt archívum anyaga 2019 decemberében – megváltozott intézményi keretek között, egy másik helyszínen – újfent kutathatóvá vált. A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztálya a gyűjteménynek jelenleg otthont adó Jász utcai épület aulájában megrendezett kamarakiállítással szerette volna felhívni a figyelmet a kisebb korszakhatárként is értelmezhető „visszarendeződésre”, továbbá a tudományos és kultúrtörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő együttes pótolhatatlan jelentőségére. A látogatók a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megalapításától az első nemzedék kulcsszereplőinek elhalálozásáig tartó időszak (1872–1890) forrásanyagaiból láthatnak egy válogatást, bemutatva azt az alapot, amelyre az elmúlt szűk másfél évszázad munkája épült. A koncepció kialakítása során a gyűjtemény minden egyes különálló, de egymással szoros kapcsolatban lévő egységéből, tehát a Tudományos Irattárból, a Tervtárból, a Fotótárból és a Könyvtárból egyaránt válogattunk kiemelkedő jelentőségű anyagokat, műveket. A hivatalt alapító, azt tudományos útjára indító első tudós generáció komoly célkitűzéseket tett a műemlékügy népszerűsítése érdekében. A címül választott idézet, Hegedüs Candid Lajos bizottsági tag javaslata is ezt a törekvést szolgálja, mely hagyományt jelen kiállítás és maga az intézmény is folytatni hivatott.