Interjú Vákár Tiborral 1988-ban az 1938-as eucharisztikus oltárpályázatról

Szöveg: Szücs György

1938. május 25–28. között zajlott le Budapesten a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus, a nemzetközi katolicizmus Oltáriszentség-ünnepe. Az esemény a tervezett időzítésnek és a váratlan fordulatokat tartogató történelmi helyzetnek köszönhetően azonban messze túlmutatott az egyházi ünnep eleve nagyszabású keretein, még akkor is, ha mindig hangsúlyozódott a világtalálkozó politikamentessége. Már 1936 végén nyilvánosságra került XI. Pius pápa jóváhagyása, amellyel a magyar fővárost jelölte ki a rendezvény megtartására: a döntésben közrejátszott, hogy Magyarország ebben az évben emlékezett meg Szent István halálának 900. évfordulójáról. Az 1937 májusában Budapestre látogató Wilhelm Miklas osztrák elnök és Kurt Schuschnigg kancellár még Ausztria függetlenségének megtartásához keresett és talált szövetségest, ám 1938. március közepén bekövetkezett az Anschluss, Ausztria bekebelezése, így a Vatikánnal feszült viszonyban lévő Német Birodalom Magyarország közvetlen szomszédjává vált. „Viharfelhők alatt” – tálalta a megváltozott európai helyzetet a kongresszus emlékkönyvének egyik fejezete. A plakátokon, kiadványokban, kirakatokban, díszkivilágításon megjelenő, jelvényként és emléktárgyakon forgalmazott kongresszusi embléma (Madarassy Walter) az ostyát és a kelyhet a Lánchíddal összekapcsoló keresztény-nemzeti eszmét közvetítette.
A konkrét szervezés munkálatai 1937 májusától gyorsultak fel, amikor az előkészítő főbizottság keretén belül különféle – hitbuzgalmi, propaganda, vendéggondozó, postaügyi, műszaki, művészeti stb. – szakcsoportok alakultak. Hamar eldőlt, hogy az ünnepség legfőbb helyszíne a Hősök tere lesz, amelyet a meghívottak méltó elhelyezésére és a százezres tömeg biztonságos mozgatására is alkalmassá kellett tenni. Az átalakított szimbolikus tér centrumába léphetett be kíséretével a megnyitó alkalmával a pápa követe, Eugenio Pacelli bíboros. 1937 augusztusában pályázatot írtak ki a főoltárra és a többféle rendeltetést ellátó központi épületre. A bizottság, melynek szakmai részről tagja volt Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő és Wälder Gyula műegyetemi tanár is, a funkcionalitás és használhatóság szempontjaira nagy hangsúlyt helyezett. A határozat értelmében az 1916-ban, IV. Károly koronázási ceremóniáján is közreműködő Lechner Jenő (1878–1962) és fia, ifj. Lechner Jenő közös munkáját tartotta a legsikerültebbnek. A második díjat Károlyi Antal, a harmadikat pedig Pázmándy István kapta. A díjazásra vagy megvételre nem javasolt pályaművek egyikét Vákár Tibor (1908–2002) műépítész készítette. A Vákár Tiborral készült felvétel Budapesten, 1988. június 23-án, az 1938-as kettős szentévet feldolgozó kutatás részeként készült el.