Az építészeti fotó, mint az információáramlás képi eszköze a két világháború közötti építészeti közéletben

Szöveg: Sebestyén Ágnes Anna

Az építészeti fénykép a fotográfia sokarcú és sokféle értelmezési lehetőséget kínáló műfaja, amely készítésének körülményeitől, valamint a fényképész szándékától függően különféle szálakon kapcsolódhat az építészethez. Építészeti fotó készülhet a fotográfus teljesen autonóm művészi elgondolása révén, de egy építészt, illetve az építészetet valamilyen módon szolgáló megbízás következményeként is. Fontos leszögezni, hogy az utóbbi eset sem zárja ki egy épület művészi szempontú leképezését. Az építészeti fotót önálló jogán az 1980-as évektől kezdve vizsgálják fotó- és építészettörténészek nemzetközi szinten, s számos hazai kiadvány is igazolta már ennek relevanciáját.
Az építészeti fotográfiának már a kezdetektől fontos eleme volt egy adott épületről vagy az épített környezetről alkotott képi információk rögzítése és közvetítése. Az építészek közötti személyes kapcsolattartás, valamint az építész szakma egymással és a nagyközönséggel való kommunikációja tekintetében az építészeti fotó már a 19. század második felétől kezdve fontos eszköz volt. Az építészeti fényképek nagy volumenben építészeti folyóiratok, egyéb publikációk és kiállítások révén kerültek forgalomba, napjainkban pedig elsősorban és leghatékonyabban internetes platformok révén válnak széles körben elérhetővé. Az építészeti felvételek a nyomdatechnika fejlődésének köszönhetően a 20. század elejétől kezdve korábban nem látott gyorsasággal terjedtek, főleg a szaklapok révén; ugyanakkor már a kortársak is felismerték, hogy az építészeti fotó, bár megkerülhetetlen eleme az építészet-közvetítésnek, nem tökéletes mása a leképezett valóságnak. Hiszen háromdimenziós objektumról – a fotográfus mint szubjektív szűrő közbeiktatásával – készült kétdimenziós képként akarva-akaratlanul is eltol hangsúlyokat. Ennek ellenére, illetve ezzel együtt az építészeti fotó, mint információ különböző jelentésrétegeinek vizsgálata, az építészet- és fotótörténet szempontjából is releváns megállapításokra enged következtetni.