HAP Galéria, 2012. október 24 – november 23.

Rajz, 1969

Szöveg: Ferkai András

Úgy gondolom, Jánossy Györgyöt mindenki ismeri. Ezért nem beszélek az életéről, pedig milyen kalandos élete volt! Egyetemistaként a kitelepített Műegyetemmel Németországban, végigélve a Harmadik Birodalom végnapjait, s a front elől észak felé menekülve. Amikor cigarettáért vettek vonatot, hogy elérjék a biztos menedéket, Dániát. Vagy amikor 1946 végén a hazatérést választotta – kell ennél nagyobb kalandorság?
Nem beszélek a családjáról, a klasszika-filológus apáról és az anyai ágról, melyben építőmesterek és építészek is voltak (például a mostanában sokat emlegetett Hudec László). Arról a műveltségről, amit otthonról hozott és a fasori evangélikus gimnáziumban kapott, arról a demokratikus gondolkodásról és tartásról, amit a gimnázium után a Műegyetem professzorai erősítettek tovább benne.
Nem divat manapság az államszocializmus korszakával foglalkozni, ezért nincs értelme részletesen belemenni abba, hogyan élte át Jánossy és generációja a fordulat évét, a Rákosi-korszakot, 1956-ot, majd a kádári konszolidációt és a gulyás-kommunizmus hullámzó évtizedeit. Még akkor sem, ha az ő életük ezzel a soha véget nem érőnek tűnő korszakkal és – jobb híján – az állami tervezőirodával fonódott össze. Kit érdekel, mekkora erőfeszítést és ügyességet igényelt, hogy a pártállami diktatúra, majd később a szűk látókörű építésirányítás és -iparosítás diktatúrája ellenében építészeti értéket hozzanak létre? Egyáltalán, felismeri ma valaki ezeket a nyomorult körülmények között létrehozott értékeket? Felfogjuk-e, milyen lehetett egy kontraszelektált rendszerben, pártbizottsági felügyelet és gyakran pszichopata vezetők alatt dolgozni nap, mint nap? Hogy azután, mihelyt elérték a 60. életévüket, azonnal nyugdíjba küldjék őket, tekintet nélkül a folyamatban lévő munkákra.
Nem sorolom fel Jánossy munkáit sem. Akit érdekel, utána nézhet a 2001-ben róla megjelent emlékkönyvben, vagy tanulmányozhatja itt, a kiállítóterem falain. Megvalósult munkáinak száma nem túl nagy, s az átlagos épületek lankái közül hegycsúcsként magasodik ki a gödöllői víztorony, a salgótarjáni Karancs-szálló, a Tóth Árpád sétányra néző lakóház és a Szentháromság-téri diplomataház. Nagy vesztesége építészetünknek, hogy papíron maradt a XIII. kerületi rendelő Farkasdy Zoltánnal közösen tervezett épülete, a kazincbarcikai kórház első változata és két vidéki múzeumépülete. Bánhatjuk azt is, hogy az ELTE természettudományi épületegyüttese nem az ő eredeti tervei alapján valósult meg.