Ambruzs Zsolt táj- és kertépítész

Három birtokosa tíz éve vásárolta azt a dalmáciai ingatlant, amelyet évek során két önálló lakóházzá és egy közösen használt, napfénygazdag kertté alakítottak. A valamikor egytulajdonosú ingatlan egy Adria-szigeti, a turisták áradatától az év nagyobbik részében még mentes település legidősebb, elhagyatott részén, a „seló”-ban található. A hegyoldalra kényelmesen felkapaszkodó, 200-300 éves kőházak alkotta történelmi negyedre jellemző, hogy keskeny, egyirányú közútjából fenyőtűkként oldalaznak a pusztán gyalogos- és szamárközlekedésre alkalmas, lépcsős, árkádos, zegzugos sikátorok, s a jobbról-balról táruló széles kapukból apró udvarok nyílnak, s az udvarokhoz olykor több tulajdonossal bíró lakótömbök tartoznak. A kőfalakkal határolt döngölt földes udvaron pusztán két termetes növény élt – egy, a 40 négyzetméter alapterületű lakóház felső szintjére vivő lépcsőből előbukkant fügefa és a falba kapaszkodó kapri. Az átalakuló kertben a kapri továbbra is életlehetőséghez jut. S több délszaki társával már-már szubtrópusi körülmények között élhet, mivel az udvar párás, fülledt és meleg, s kifejezetten jól érzi magát a taró és a dél-afrikai Agapantus. Igaz, ha kinyílik a kapu, már a vendég előtt belép rajta a huzat.
A kert kialakítása sem az építményekben, sem a növényeket illetően nem volt egyszerű. Nem marad életben a murvafürt, a citromfa, a tulipán, de a nőszirom és a kardvirág sem. De magról nőtt jövevény és mára a kert legtermetesebb dísze, amely a szomszéd ház udvarára is sötét árnyékot terít, az éjszakázó madaraknak szállást adó, jelenleg négy méter magas avokádó. Ágain nyaranta többnyire a környéken kikelt fecskék éjszakáznak.
Az alig negyven négyzetméteres kert téglalap alakú. Az egyik sarkában széles kőlépcső vezet az alapszintről az egyik ház első emeletére. A kert, kicsinysége ellenére, bár csak két nagyobbacska területre tagolt, háromszintes, a kapu után egy, majd hamarosan két lépcsőfok bontja meg. A terület nagy része durva felületű fehér mészkővel borított, a növények a falak menti szegélyekbe, az udvar két szintjének határán lévő kiöblösödésbe, illetve kaspókba és cserepekbe vannak ültetve, így jobban biztosítható a vízellátásuk. A kertet két oldalról három kétszintes, évszázados kőház és két oldalról ugyanolyan terméskőből emelt magas, mediterrán cseréppel fedett fal határolja. A falak fölé nyúlnak és látszanak a szomszéd házak. Horizontálisan és vertikálisan is mozgalmas, tagolt az apró, minden négyzetméterén hasznosított, többnyire kőburkolatú tér.
A kertnek szokatlanul sok lehetséges nézőpontja van. Az ódon, kétszárnyú kapuzaton belépőt idős, karcsú kenderpálma látványa és a falakra felvezetett – a tavaszi nagy virágzás után többször másodvirágzó – kúszórózsák fogadják. A kaputól balra, a hat méter magasságú, évente visszavágott ciprus után több család együttes étkezéséhez alkalmas gránitasztal áll, amely fölé, szükség esetén, árnyékvetőül napvitorlát feszítettek a tulajdonosok. E terecskét a kert alsóbb szintjétől a keleti hangulatú, sárkányos kőpad határolja, s az emögé ültetett, őszönként dúsan virágzó gyömbérliliom, sötét rózsaszínű gömbvirágaival díszlő hortenzia és a középkorú, örvös levélzetű cikász. Továbbá e növényektől félig takarva az egykori olajtároló, amely időközben öt aranyhalat s egyetlen, kis virágú tavirózsát magába fogadó, egész évben használatos vízmedencévé alakult. A harmadik térség több irányból is fölfedezhető, a kaputól érkezve, az egykori istállóból kialakított házból és az öreg ház földszintjének konyhájába nyíló ajtóból. A tér szélén, mindegyik irányból megközelíthetően áll egy hajdani márványlapos, kerek, öntöttvas lábú presszóasztalka. Úgy lett elhelyezve, hogy a falra futó fehér jázminbokor naponta megajándékozhassa a kávézókat néhány alápergő, illatos virággal.
Az egykori istálló falára fut fel az Éden rózsa, fölé nőtt a ház tetején lévő teraszig kúszó és ott lugassá terebélyesedő, itáliai eredetű csemegeszőlő, a szomszédos oldal lépcsőkorlátjára folyton virágzó, apró fejű piros rózsa kapaszkodik, lombjával elvegyül a lila porcelánhatású fürtöket nevelő galambbogyó és a halványkék ólomvirág. Az ágyásban tavasszal virágzó hagymások, hunyorok, a nyári színvilágot biztosító csodatölcsérek, estikék, rozmaring, vad canna és aszparágusz nevelkedik.
A hálószobákat magába foglaló felső szinthez vezető koros, széles kőlépcsőnek csak keskeny sávja használható, mert fokain cserepes egynyáriak és évelők díszlenek. Itt különösen érvényesül a kertészeti koncepció egyik vezérelve, hogy a járókelők vagy a háziak kutyái a növényekhez szükségképpen hozzáérjenek és szüntelen érzékeljék a bazsalikom, az estike, a rozmaring vagy éppen a leander illatát. S az, hogy a kertben nem csak funkcionális elemek lehetnek. A lépcső teteje három nagy virágcserépnyi terasszá tágul, ahonnan nem csupán az emeleti szobákba, hanem az istállóház tetőteraszára lehet feljutni. Innen, miként a 25 négyzetméteres tetőteraszról is, különös látvány a mély udvar kertje. A kertet körbefogó, évszázados lakóházak, a dús vegetáció, a fecskék, a galambok és a rigók, s az elmaradhatatlan szenderek együttese mediterrán hangulatot áraszt, amit az éjszakai gekkók és skorpiók, és a némelykor megjelenő viperák tesznek izgalmassá. A tetőterasz a jukkák társaságát élvező kaktuszok otthona. A bőven termő szőlőlugas alól, észak felé látható a tenger és a Velebit távoli vonulata.