Koncz-Kálmán Zsuzsa és Koncz Csaba növény molekuláris biológusok, Köln

Kertünk és lakóhelyünk mintegy 600 négyzetméternyi területen fekszik, Köln északnyugati részén, egy kertvárosban. Otthonunk egy egység a korábban a Max Planck Intézethez tartozó, kétszintes, hármas tagolású sorházak között. 1987-től a szolgálati lakásunk. A 15 család befogadására alkalmas telephez 2000 négyzetméteres fákkal, bokrokkal lehatárolt rét és közösségi tér is tartozott, ami épp a mi kertünk mellett volt, sok társas összejövetelnek, bográcsos gulyáspartiknak helyet adva. A területet és a házakat Köln városától a Max Planck Társaság kapta meg 50 évre. Az Adenauer idejében megálmodott és utóbb megvalósított, a német gazdaságot és társadalmat felemelni és megváltoztatni tudó csoda tárgyiasult eleme és emléke e valamikori Max Planck Intézethez tartozó kertes lakónegyed. Az intézet és a város közötti szerződést 2005-ben felbontották, a házakat a hozzájuk rendelhető területekkel együtt eladták a lakóknak.
A lakónegyedhez tartozó közösségi játszótéri területeket telek formájában adta el a cég. A valamikori max planckos lakónegyed megmaradt lakói nem tudták jogilag megvédeni a területet, így ott 5 nagy méretű emeletes modern családi ház épült. Különlegessége volt a területnek, hogy a Düsseldorfi Egyetem egyik fakultásának programjába tartozott a szolgálati lakások körüli bokrokkal és fákkal, füves területekkel tarkított terep és a hozzájuk tartozó kertek család- és gyermekbarát közösségteremtő kialakítása. A program magában foglalta a fák és a kertek hosszútávú megfigyelését, biológiai és társadalmi értelemben történő alakulását, sajnos tíz évvel ezelőtt felfüggesztődött.
A házakhoz tartozó kertek hátsó harmada gyeppel bevetett terület volt, eredetileg egymásba torkolltak, kerítések nélküliek voltak az itt felcseperedő gyermekeink örömére, s alacsony bokrok és tervezetten ültetett fák jelölték a privátszféra határát. A terület magánkézbe kerülése előtt a Max Planck Intézet gondoskodott a közösségi terek gyeppel bevetett részének karbantartásáról. A tulajdonba kerülés rengeteg fa kivágásához és a telekhatárok közötti kerítések felállításához vezetett. Eltűntek a korábban házak között szaladgáló üregi nyulak, a vakondok, a sünök, a szentjánosbogarak, az egerészölyvek, az itt is fészkelő erdei fülesbaglyok. Még megmaradtak a csuszkák, vörösbegyek, ökörszemek, mátyásmadarak, szarkák, feketerigók, süvöltök, kék és széncinegék, verebek, seregélyek, fecskék, harkályok, nem tagadva meg a városrész nevét: Vogelsang (madárdal). S maradt még egy két mókus, a macskák örömére pedig mezei egerek és jó néhány cickány is.
A talaj erdei jellegű, savanyú pH-jú, a fű között szívesen telepszik meg a moha. Szegényes szerves anyag tartalmát pótolnunk kell. Nedvesebb helyeken a májmoha is otthonra lelt.
Hiába is próbálkoztam meghonosítani számtalan tipikus kertbe való évelő dísznövényfajt, nem hajtottak ki újra. Oka a talaj agyagos és rossz minőségén kívül a sok árnyék, a korlátozott benapozottság. Megmaradtak viszont a kora tavasszal nyíló hunyor fajták, a hóvirág, a téltemető, a különféle fajta és színű scillák, a vadjácint, a struccpáfrány, az erdei pajzsika. Tavasszal fajgazdag tündérkertté varázsolódik az egész kert. Az ágyásokat az eltérő időben virágzó és különböző magasságú és színárnyalatú tulipán, nárcisz s egyéb hagymás növények népesítik be, melyeket minden ősszel újraültetünk. A különleges kockás liliom is fel-felbukkan.
Tavasszal óriási területeket, s egyre többet foglal el a medvehagyma, ami csodálatos látványt nyújt virágzásakor, s ami aztán vetekszik a talajt borító örökzöld levelű püspöksüvegekkel. A kék nefelejcs változatos helyeken is felbukkan, mint pl. a teraszunk kövei között is. Májusban és júniusban virágzik a gyűszűvirág, a szarkaláb, a haranglábak, amelyek hihetetlen szirom- és formavariációkban, különféle színekben jelennek meg. Kertünk tavaszi ékköve a csak egy hétig pompázó japán pünkösdi rózsa s a rózsaszín lilás magnóliafa, a világos és narancssárga zanót, a fehér virágba boruló galagonyafa-féle. A terasz kövei között pedig harangvirág nő, mindig másutt, ott, ahol épp gyökeret tud fogni és nem tapossuk ki.
Évente és évszakonként is más kinézetű a kert, amit a kihullott növénymagok természetes csírázási lehetősége és a klíma alakít. Drámai változást hoztak a kilencvenes években rossz emléket hagyó, szinte tornádói sebességű viharok. Négy idősebb fehér akác, három terebélyes nyírfa esett áldozatul, majd néhány fenyő és egy juharfa is.
Van egy óriási, tíz méteres sombokrunk. Kecskeméti hazalátogatáson találtam a piacon egy különleges, Perzsiában honos selyemakác-csemetét, amely 13 év növekedés után kertünk legdekoratívabb, virágzó fájává nőtte magát ki.
A telekhatárokra aranyág bokrok, mályva, ott megeredt cserjék, mogyorók kerültek. A kidőlt fák helyén virág ágyásokat telepítettünk és rózsákat, a Leonardo Da Vinci rózsa elérte a 2,5 méter magasságot és a 4 méter szélességet. Magról nőnek a termetes szöszös ökörfark kórók, 2-3 méteres példányai élnek az előkertünkben. A lila, összetett virágzatú holdviola, vagy júdáspénz méternél magasabbra nő. Nagytermetű hortenziabokrok virágai hoznak színt a mélyzöld, dús növényzetű kertbe.
Üdítő színfolt a néhány négyzetméternyi területet elfoglaló 20-60 cm mélységű tavacska, amelyben tavi gőték, szitakötőlárvák százai, orsós és tányércsiga-fajok, időnként erdei varangyok, kecskebékák és tavi békák találnak otthonra. Vízimolnárka és sok más édesvízi fajnak is lakhelye. Zengőlégy lárvákkal is találkoztam már a vízinövények cserepeiben. Sárga tavi nőszirom, gólyahír, rózsaszín tavirózsa tövek, zsurlók, sástelepek éldegélnek ebben a biotópban. Tegzeseket – ezek különleges rovarok – is fedeztem már fel a víz alján mozogni a felcsavarodott, elsárgult falevélben.
Mindezt a gyönyörűséget egy tágas, kikövezett, vendégfogadásra is alkalmas, kerti bútorral berendezett teraszon üldögélve élvezhetjük nap mint nap.