Szövényi Anna

Lépték és léptéktelenség az érzékelés tükrében

A tér érzékelésével, leírásával sok tudományág foglalkozik, az építészet viszont (szinte csak) tervezi, anélkül, hogy definiálná annak határait, törvényszerűségeit és emberre gyakorolt hatását. A tér fogalmát az építészet a mai értelemben csak a 19. század végétől, illetve a 20. század elejétől használja egyes nyelveknek a mai értelemben vett tér fogalma sokáig hiányzott is. A térben tájékozódni a lépték, azaz egy viszonyrendszer szerint tudunk, ezt a viszonyrendszert használja az építészet is. Épületeinek megtervezésénél az emberi arányrendszert tekintjük alapnak. Ezeken az emberi arányokon, az azokhoz szükséges használati tereken alapul minden tervezési módszer. Ezek az elméletek az emberből indulnak ki, mint használóból – az ember szükségleteiből, de csak kevéssé foglalkoznak az emberrel, mint szemlélővel, mint a tér vizuális észlelőjével, megélőjével. Az emberrel, a tér befogadójával, értelmezőjével a napjainkban gyorsan fejlődő tudományág, a kognitív pszichológia, azaz a megismerés tudománya foglalkozik behatóan. Míg az építészet belülről kifele közelít – mind a tervezés, mind az elmélet szempontjából –, addig az érzékelés, avagy a megismerés tudománya inkább kívülről befele halad, azaz az építészetet kívülről fejti fel, vizsgálódásának alanyává teszi azt.