Egy pszeudo Medgyaszay-ház Budán

Szöveg: Herczeg Renáta, Prakfalvi Endre

A főváros egyesítését követő években a budai, akkor még külterületnek számító részek is gyorsan beépültek. A Margit híd 1876-os megnyitása döntő tényező volt az ún. budai körút kiépítésének terveire nézve. A későbbi Széll Kálmán tér (1929-től) területén működő Christen-féle téglavető felszámolását is célozta a koncepció; befásított helye a jövőben a körülötte építendő új városrész centruma kívánt lenni.

A Közmunka Tanács 1885 tavaszán döntött arról, hogy a „körút” az Országútnál a Szénatérből ágazva ki, egyik vonala párhuzamosan futna a Retek utcával, majd egy fordulattal haladna tovább a Csaba utca irányába. A terület a kilencvenes évek elejére öltött rendezettebb képet, és potenciálisan jó, megtérülő építési helynek ígérkezett.
A Retek utca 24. szám alatti épület, zárt sorú beépítésben kétmenetes, pince, földszint, kétemeletes, az utca felé négyszintes, hosszanti, erőteljesen kiugró, faragott, sűrű konzolsoros, L alaprajzú, hátrafelé aszimmetrikus nyeregtetővel koronázott lakóház. Főhomlokzata szecessziós stílusjegyeket is mutat. A második és negyedik tengelyben az utcára egy, az emeleteket összekapcsoló erkélypár néz, konzoljai és áthidalói Medgyaszay István formavilágát képviselik, ahogyan a főpárkány alatt, az erkély mellvédjén és a bejárat ívezete körül a jellegzetes, védjegyszerű három szirmú, barnás kerámia virágmotívum-sor. A földszinti ablakokat fából készült, karakteresen századfordulós ihletésű, magyaros faragott nyíláskeret zárja körbe. Az ötödik tengelyben nyíló boltozott kapualj mögött összetett, az átlójára állított négyzet két oldalával kiugratott, rakodóterekkel bővített lépcsőházi torony emelkedik ki és biztosítja a kijárást a négyzetes betétmustrás, vaskorláttal szerelt függőfolyosókra.
Schumy István építőmester 1889-ben építette meg a Retek utcában a kétmenetes földszintes, alápincézett hosszanti nyeregtetős lakóházát. Ezt Marton és Szalka építőmesterek 1910–1911-ben Lustig Ignácné számára két emelet ráépítéssel bővítették. A székely rendszerű vasgerendák közötti vasbeton felülbordás sík födémszerkezet számítását 1910. szeptember elején dátumozták. A lépcsőházi szárny módosítását, bővítését 1911 januárjában engedélyezték. Az eredeti térszerkezet szerint a földszinten az utcára enfiládés kialakításban a szobák néztek, az udvari fronton a kiszolgáló helyiségek voltak. A függőfolyosók megközelítésére ekkor a kapubejárat mögött összetett terű lépcsőházat emeltek. Az emeleteken két-két lakás, a padlásban mosókonyha, mángoló és öt egyéni szárító helyiség nyert elhelyezést. Marton és Szalka voltak a XI. kerület Orlay utcai Szent Gellért Szövetkezet háza kivitelezői (1909–1910).
A ház bejárati historizáló kapuja még a Schumy-féle épület tartozéka volt. Az építőmester enyhe szecessziós vonást kölcsönzött az új kis-bérháznak. A Medgyaszay Istvánra emlékeztető manírok – homlokzati kerámiadíszek, az erkélykonzol formái – nem véletlenek.