Szöveg: Sugár Péter

A digitális képi kultúra uralkodóvá válásával az ornamentika a „modern” időszak után, nagyjából az ezredforduló óta, ismét megjelent és elterjedt az építészeti szcénában. Az ornamentikát hagyományosan a díszítőművészettel azonosítják, joggal. De geometrikus szerkesztő rendszereinek a jelentősége túlnő a díszítőművészeten. A benne megnyilvánuló rend, rendképzet generálisabb összefüggéseknek is része, amely kapcsolódik a látás mechanikájához és pszichológiájához. Az ornamentika jelenségét a felületeken megjelenő mintázatokkal szokás azonosítani. De egy mélyebb, strukturális kapcsolata is van az építészettel: a térbeli rendszerekkel, a térszervezéssel, az alaprajzok mintázataival is összefügg. Nem azt állítom, hogy „az alaprajzok is ornamentikák”, hanem hogy az alaprajzok és a geometrikus ornamentika mintázatai hasonló geometriai-matematikai összefüggésrendszerekbe vannak beágyazva. A tanulmány a két műfaj közös eredetét és párhuzamos megjelenését kísérli meg felvázolni.