Baku Eszter

Nordic Art Show 1906-1907
Finn-magyar kulturális kapcsolatok a 20. század elején

Szépművészeti Múzeum, fotók: Józsa Dénes, Szesztay Csanád

Az 1970-es évekig izoláltan működő skandináv művészet napjainkra a nemzetközi képzőművészet szerves részévé vált, az északi régióra irányuló nemzetközi érdeklődésnek köszönhetően. Az 1990-es évek óta egyre népszerűbb s egyre szélesebb körben válik ismertté az észak-európai kortárs művészet, amely az aktuális művészeti tendenciákra reflekreflektálva, gyakran kritikus hangvétellel kívánja felhívni a figyelmet a világ globális problémáira, a fokozódó ellentétekre és feszültségekre. Az elmúlt évtizedekben olyan kulturális toposzok vezetése mellett rendeztek skandináv művészetet bemutató kiállításokat, mint fehér éjszakák, északi fény, a természethez fűződő sajátos viszony, szociális jólét és puritánság, amelyek száz éves múltra tekintenek vissza, s amelyek sokkal inkább jellemezték a 19. század végi és a 20. század eleji skandináv művészetet, mint a kortárs északi képzőművészetet. Az említett fogalmak ugyanis homogenizálni próbálják a mára egyre inkább heterogénnek mutatkozó régió művészetét. A tanulmány e gondolatok mentén kívánja összefogni a 19. század végén és a 20. század elején megformálódó „északi művészet” főbb tendenciáit, fókuszba állítva a skandináv művészet első magyarországi, 1906-os műcsarnoki megjelenését.