Promenadológia
Meggyesi Tamás
Promenadológia
Fejezetek egy új tudományághoz
Lucius Burckhardt az 1980-as években a Kasseli Főiskolán kifejlesztett egy új tantárgyat és egy kutatási témát, ami részben szociológiai, részben tájépítészeti jellegű, és ami az Építészeti és a Tájépítészeti szakon kapott helyet.
A tárgy, ill. a kutatási téma a gyaloglást, a sétát állítja a figyelem középpontjába.1 Szerinte a gyaloglás és a séta „felfedezésére” mára már csak azért is szükség van, mert a 20. században „a sebesség fala” elzárja előlünk a tér és a táj megtapasztalását. Hozzátehetjük, hogy ehhez az egy-egy épületre mint tárgyra koncentráló hagyományos építészeti és műemléki szemlélet, vagy a városról egy-egy nézőpontból készített statikus felvételek szokása is hozzájárult. Ezért is ajánlja a sétát és egy „promenadológiai esztétika” művelését. „Mert aki gyalog jár, kozmikusan többet lát.” Ezt nevezte el Spaziergangswissenschaftnak, ami angolul strollology, görögül promenadológia, magyarul pedig „sétatudomány” lenne. „A promenadológia célja környezetünk koncentrált és tudatos érzékelése, valamint ennek során a puszta látásnak átalakítása megismeréssé.”2 „A sétaút nem egy konkrét, látványos célhoz vezet, majd onnan vissza, és az emlékekről szóló elbeszélés sem egyetlen látványról szól, hanem szintézist hoz létre a benyomások láncolatából. A klasszikus sétáló elhagyja a várost, átmegy az elővárosokon és a mezőgazdasági övezeten, áthalad egy erdőn, átmegy egy hídon, felmegy egy magaslatra, majd egy mély völgyet megkerülve tér vissza a városba.”3 A promenadológia szemléletét azonban nem Lucius Burckhardt találta ki, mert Gordon Cullen angol építész már az 1961-ben publikált Townscape című könyvében kiállt a lineáris vagy szekvenciális látványelemzés mellett, és azt számos konkrét példán be is mutatta.4