Családtörténeti kiállítás a Műcsarnokban, 07. 28. – 10. 25.

Szöveg: Bodó Péter
Fotók: MÉM-MDK

Konok Tamás festőművész 90. születésnapja alkalmából a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ a Műcsarnokkal közös kiállításon tiszteleg az életmű előtt. Konok felmenői nagymértékben befolyásolták művészetét, amit a négy generációt átfogó családtörténeti kiállításon mutatnak be a rendezők. Külön hangsúlyt fektetnek a közös vonásokra, ezért kapta a tárlat a Metszéspontok alcímet.
Konok Tamás dédapja, id. Sándy Gyula szintén festőművész volt, és rajztanárként is dolgozott. Kassán és Eperjesen is élt hosszabb-rövidebb ideig, majd 1871-ben családjával Budára költözött. Gyakran visszajártak a Felvidékre. A nyughatatlan festőt a kirándulások is vonzották, a gyönyörű hegyvidéki tájakat pedig gyakran lefestette. Kirándulásaira gyakran magával vitte fiát, akire főleg a várromok tettek mély benyomást.
Ifj. Sándy Gyula a műszaki érdeklődése okán az építészmérnöki pályát választotta. Konok Tamásra ő volt a legnagyobb hatással, őt nevezte első mesterének, így a kiállítás is leginkább az ő munkásságának bemutatására koncentrál. Sándy Gyulához a gyermekkorában látott várak miatt a középkori stílusok álltak közel. A Királyi József Műegyetemen Steindl Imre és Pecz Samu volt a két legmeghatározóbb tanára. Pecz téglahomlokzatú neoromán, illetve neogótikus épületei mintát adtak Sándynak, aki azonban már fiatalon egyéni stílus kialakítására törekedett, így alkotásaiba beépítette az éppen divatos áramlatok elemeit is. A kiállítás öt szekcióban mutatja be az életművet: az elsőben a legkorábbi épületei kapnak helyet, melyeken a neogótikát a népi építészeti elemekkel, illetve a magyaros szecesszióval vegyítette.
Id. Konok Tamás katonatiszti pályája ellenére mindig fogékony volt a művészetek iránt. Nagyon szerette a komolyzenét, hírnevet azonban fényképeivel szerzett.
Ifj. Konok Tamás ötvenes években kezdődött és napjainkban is aktív festői pályáját huszonegy alkotással mutatja be a kiállítás.