Az W, Bécs, 2018. május 3. – augusztus 6.

Szöveg: Branczik Márta

A Deutsches Architekturmuseum SOS Brutalizmus című kiállítása (lásd MÉ 2018/1) április elején bezárt, és Frankfurt után most hozzánk jóval közelebb, Bécsben az ArchitekturzentrumWien-ben látható. Ez az apropója annak, hogy részletesebben is bemutassuk a válogatást, hiszen most a magyar közönségnek is lehetősége van megnézni a tárlatot.
Sokan sokféleképpen értelmezik a brutalizmust. Az 1950-es években, Angliából indult stílus vagy inkább eleinte építési mód, nehezen megfogható, különféle tulajdonságait nehéz közös nevezőre hozni. Reiner Banham a hatvanas években megjelent könyvében az őszinte anyagszerűséget és az etikus építést tartotta kiemelendőnek, a RIBA fogalommagyarázata öt pontban foglalja össze a stílus jellemzőit (nyers felületek, szokatlan formák, súlyosnak ható anyagok, hatalmas zárt tömegek, az épület többi eleméhez képest kisméretű ablakok). Az elmúlt tíz évben a háború utáni építészetnek ez az irányzata az érdeklődés előterébe került, egyre több kiállítás mutatta be a brutalizmus egy-egy szeletét, nem csak Angliában, de maga az AzW is foglalkozott már a témával: 2012-ben a szovjet utódállamok meghökkentő brutalista épületeit mutatta be, Sowjetmoderne 1955–1991 címmel. Ugyanebben az évben Berlinben a WüstenrotStiftung támogatásával rendezték meg a Brutalism. Architecture of Everyday Culture, Poetry and Theory című konferenciát.