Kapy Jenő

Néhány gondolat a Waldorf-iskoláról

„Az egész világban – és nálunk Magyarországon is – beértek azok a változások, amelyeket épp a Waldorf-iskola javasolt és valósított meg először, …és amelyek azóta kutatások eredményeiként is igazolták létjogosultságukat. Legyen szó akár olyan átfogó közoktatáspolitikai célkitűzésekről, mint a 18. életévig tartó, nem zsákutcás, egyenlő iskolázás mindenki számára, vagy olyan szakmai részmozzanatokról, mint az írás-olvasástanítás elhúzott preventív módja,…vagy éppen az integrációról és differenciálásról, a bukás és osztályzás – mint értékelési forma – elkerüléséről (a szorongás csökkenéséről a sikeres teljesítmény érdekében), az életkornak megfelelően közölt , megválogatott információk fontosságáról – a dez-orientáló információtömeggel szemben -, az együttműködésről a szülőkkel, az élményközpontú művészeti-érzelmi nevelésről, a cselekvéses képességek kibontakoztatásáról…” Vekerdy Tamás, Pilisborosjenő, 2004. május

Művészeti képzés Stuttgart-Uhlandshöhe Waldorf iskolájában, 2010

Georg Kühlewind szerint az iskolákban sokszor a gyermek idő előtt kényszerül olyasmit tanulni, amit később sokkal könnyebben tudna elsajátítani. Ez főleg az óvodás évekre veszélyes, amikor a szülők mintegy előképzik a gyermeket az iskolára. Például a gyermekek neuromotorikus fejlődése csak lassan halad a nagy és globális mozgások felől a finomabb mozgásformák, pl. a tenyértől az ujjak felé. Ezért van az, hogy a Waldorf-iskolákban az írást nagy, az egész testet megmozgató gesztusok begyakoroltatásával kezdik. Ez a fajta szinkronitás kelti fel a gyermek tanulási vágyát. J. M. Healy³ agyfiziológiakutatásokra hivatkozva foglalkozik az agystruktúrák plaszticitásával, és kijelenti, hogy „az elme szokásai az agy szerkezetévé alakulnak”. Az agy az első hét éves életszakasz végére teljesen kifejlődik, de formálása nem fejeződik be. Minden tanításnak alapfeltétele annak tudatossága, hogy a gyermek agyát a „használat” formálja úgy, hogy ugyanakkor a gyermek már az értelemre való ráhangoltság állapotában van. Az antropozófusok szerint az ember szellemi lénye (az Én-je) irányítja figyelmét, és határozza meg azt, hogy az agynak melyik része funkcionáljon. „Gyermekkorban a funkcionalitás az agy működő részeinek szerveződését jelenti és egyben a nem-, vagy ritkán funkcionáltatott részek visszamaradását a fejlődésben” – írja G.Kühlewind J. C. Eccles Nobel-díjas neurofiziológusra hivatkozva. A mai Waldor-iskoláknak tehát – ahogy én látom – egyik legfontosabb pedagógiai alápállása a fejlődés időrendjéhez igazított „tanítás”