Wettstein Domonkos

Építészeti kísérletek a berlini Topographie des Terrors területén

Fotó: Wettstein Domonkos

Az egykori nemzetiszocialista uralkodó negyed közelmúltbeli átalakulása szorosan összefügg az úgynevezett „Vergangenheitsbewältigunggal”, a német történelem tudatos feldolgozásával. A hely bemutatásáról hosszas vita alakult ki; hogyan értelmezzék vagy hogyan értelmezhetik az egyes építészeti beavatkozások az emlékezés helyszínét?

A különböző tervezési eszközök, múzeumfilozófiai stratégiák és gyakorlatok elemzése alapján feltárhatók azok az ellentmondások, melyek egy fenomenológiailag kipreparált, archivált hely és az emlékezés absztrakt tere között feszülnek. Ebben a „helyzetben” az építész feladata megtalálni azokat a közvetítő struktúrákat, mellyel a traumatikus múlt feldolgozható. Az emlékhely körüli viták Peter Zumthor győztes pályázati tervével kapcsolatban lángoltak fel a leginkább, tanulságos megismerni az okokat, amik végül a terv elvetéséhez vezettek. A hely különböző értelmezésein túl a pályázati kiírásban rejlő ellentmondások és a közéleti szereplők eltérő elképzelései talán idehaza sem ismeretlen problémát jelentenek az építész szakma számára, mindezek mellett azonban a Pritzker-díjas építész viselkedése, a világváros demokratikus közéletében való járatlansága valamint ellentmondást nem tűrő makacssága is nagyban hozzájárult az építkezés leállításához és egy új tervpályázat kiírásához. Érdemes lehet tehát megismernünk a Topographie des Terrors létrejöttét kísérő többszereplős párbeszédet az építészeti tervek és elképzelések fényében.