Utólagos főhajtás
Posztumusz Ybl-dÃj
Szöveg: Winkler Barnabás
2010-ben Winkler Barnabás épÃtész kezdeményezésére a Magyar ÉpÃtÅ‘művészek Szövetsége posztumusz Ybl-dÃjjal ismerte el 17 magyar épÃtész életművét. Az Ybl Miklós épÃtÅ‘művészeti dÃjat a Minisztertanács 1953. november 6-i határozatával hÃvta életre az állami művészeti dÃjak sorában. A dÃjakkal kapcsolatos szabályok az eltelt évtizedek alatt számtalanszor módosultak. Eleinte több fokozatban, szinte évente változó számban Ãtélték oda az elismerést az arra érdemesnek tartott művészeknek. A felterjesztés szabályai, a felterjesztésre jogosult személyek kiléte többször változott. A minisztertanácsi, illetve a kormányhatározatok évente “finomÃtották” az állami kitüntetések rendjét. Az Ybl Miklós-dÃjat, melyet az 1957 és 1959-es évek kivételével évente átadtak, épÃtész társadalmunk legrangosabb szakmai elismeréseként tartja számon. Az 1953 és 1989 közötti idÅ‘szak alatt működÅ‘ magyar épÃtészek között több olyan kimagasló képességű alkotó is volt, akik az alapÃtás éve óta indokolatlanul nem részesültek ebben az elismerésben. Volt, aki azért maradt ki a dÃjazottak névsorából, mert külföldi állampolgárnak számÃtott, voltak, akiknek a politikai megÃtélése felett nem tudott épÃtészeti nagyságuk diadalmaskodni. Többeknek a kitüntetését a döntnökök az elkövetkezÅ‘ évre halasztották, de a következÅ‘ évben már nem kerülhetett dÃjazásuk szóba, mert idÅ‘közben eltávoztak az élÅ‘k sorából, Ãgy feledésbe merült a megérdemelt elismerésük. A dÃjat kezdeményezÅ‘k törekvése eredménnyel járt. Ha több évtizedes késéssel is, de 17 kiváló épÃtészt és kiemelkedÅ‘ munkásságukat sikerült utólag a szakma legnagyobb dÃjával elismerni.