Szrogh György kiállítása, HAP Galéria, 2013. február 15-ig

Szrogh György: Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Székháza, Budapest, 1946-1947

Szöveg: Szrogh György

Talán sehol sem volnának időszerűbbek Kotsis professzor úr óvó-intő, iránymutató gondolatai, mint itt, a Műegyetem berkeiben, ahol a jövő építész-nemzedéke készül az életre, az építészet útvesztőkben bővelkedő világában. Ezeket írta a professzor úr 1944-ben kiadott tervgyűjteményében: „Egyes hallgatók építészet felfogása többé-kevésbé a múltra tekintő romantikus irány felé hajlik, másoké kizárólag a gyakorlati követelmények kielégítéséből és a szerkezeti lehetőségek felhasználásából kiinduló és így eredményeiben tárgyilagosabb, egyben hidegebb felfogás felé. A kettő között természetesen számos közbülső állomás van. Elv, hogy mindenki oly irányban tervezzen, amilyenhez kedve és adottsága van; kimondott iránya a tanszéknek nincs – ilyen csak a tanszemélyzet tagjainak lehet (és kell is lennie), de csakis tervezői munkaterületükre; másokat a saját felfogásukra rákényszeríteni nem szabad. Úgy kell a tervezést tanítani, hogy a hallgatókban szunnyadozó építészi-építőművészi hajlam a saját vonalában kifejlődhessék és kibontakozhassék, anélkül, hogy az eredeti iránytól eltérülne; nekünk csak az esztétikai vágányokat kell részükre lefektetni azokon a területeken, amelyeken haladni kívánnak.
Ez utóbbi tekintetben természetesen kötött és határozott szempontjaink vannak; ezek – tekintet nélkül az egyes felfogások milyenségére -: a megjelenésbeli tisztaság, őszinteség és értelem; mellőzése minden üres dekoratív alakzatnak és teátrális beállításnak, mely követelmények betartása végeredményben a tartalmas egyszerűségre vezet. Ugyanezeket a tulajdonságokat kívánjuk belevinni nemcsak az épületek külsejébe, de azok alapelrendezésébe és szerkezeti elgondolásaiba is úgy, hogy e tulajdonságok minden ízében áthatván az épületet, meg legyen benne az alaprajzi, felépítménybeli és megjelenésbeli harmónia.”