Egy építész pályája

Szöveg: Szécsi Zoltán

Wanner János neve, a korai modern építészet magyarországi meghonosításában és kibontakozásában szerzett elévülhetetlen érdemei révén, még mindig jól cseng az igényes és kellően tájékozott honi szakmai berkekben.
Édesapja, Anton Wanner svájci születésű mesterember, aki szerencsét próbálni jött a 19. század végén a virágzó Osztrák-Magyar Monarchiába. Budapesten telepedett le, itt alapított családot. Négy gyermekük közül a harmadik, János építész lett, és a húszas, harmincas évek fordulóján unokatestvérével, ifj. Dávid Károllyal együtt bő egy évet Le Corbusier párizsi irodájában töltött. 1947-ben hivatalos svájci letelepedési engedélyért folyamodik. Többnyire társasházakat tervez és épít, saját vállalkozásban, amelyek között letisztult modernista, illetve a helyi hagyományokban gyökerező, vernakuláris, sőt helyenként expresszionista jegyeket is tükröző épület egyaránt megtalálható.
Wanner jellemzően nem egyes épületekben, hanem épület-párokban, aszimmetrikusan összepárosított épületekben, vagy ezek valamilyen rend szerint kifejtett, összeépített sorozatában, az ezek alkotta együttesekben gondolkodott.