Tisza erdei iskola és tanösvény

Terv és szöveg: Szász Levente
Konzulens: Göde András

Magyarország északkeleti régiója hazánk egyik legszegényebb területe. Etnikai és gazdasági problémákkal küzdenek az emberek, melyek torzítják az ott élő gyerekek gondolkodásmódját, világnézetüket is. Erre a problémára próbál részben megoldást találni a Borsod és Szabolcs megye határán húzódó ártéri területre tervezett iskola. Itt a gyerekek képességeiket fejlesztve a gyakorlatban próbálhatnak helyt állni, társaik segítségét kérve a különböző erdei felfedezésekkor, ezzel kísérletet téve arra, hogy előítéletek nélkül kialakulhasson egy kölcsönös bizalom embertársaik felé.
A kígyózó Tisza sokszínű életet hoz létre maga körül, lehetőséget nyújtva ezzel kirándulások, táborok megszervezéséhez. A Cigánd és Dombrád határán húzódó ártéri terület egy potenciális hely arra, hogy a gyerekek felfedezhessék a környezetüket. A terv lehetőséget ad nomád jellegű elszállásolásra, ami egy lábakra állított gyűrű formájában testesül meg. Nyitható-zárható falaival kifelé a természettel kommunikál, befelé pedig egy bensőségesebb, a gyerekeket óvni próbáló légkört teremt. Ezt egészíti ki a néhol hálón felfüggesztett tanösvény és a gyűrű szerkezetét használó csónakház.
A minket körülvevő környezet befolyásolja kedélyünket, viselkedésünket, a világról alkotott képünket. Folyamatos kölcsönhatásban vagyunk a természettel, legyen az mesterséges vagy természetes. E témakörön belül az otthonosság érzése egy olyan még nem teljesen felfedezett környezetpszichológiai terület, ami építészként alap köve lehet tervezési módszereknek. A szakdolgozatban javasolt terv ezen a vezérvonalon haladva nyit ki ajtókat és próbál válaszokat adni az otthonosság témájában felmerült kérdésekre.