Értékek és mértékek

A tolcsvai Szirmay-Waldbott kastély rekonstrukciója

Építész: Rudolf Mihály
Szöveg: Tuczai Rita
Fotók: Hajdú József

Tolcsva, Tokaj-Hegyalja egykori mezővárosa bővelkedik a múlt relikviáiban. Az érintetlen, vadregényes Zempléni-hegység erdőségeinek közelsége és híres szőlődűlői a történelmi időkben is vonzották a birtokosokat, akik aztán szép számmal hagytak maguk után ma már műemléknek számító kastélyt, kúriát. Ez a pompás múlt átragyog az elmúlt idők rombolásain, a gazdára talált, felújított, új funkciókkal felruházott tolcsvai kastélyok fel-felcsillannak a lassan rendeződő faluképben.

A Szirmay-Waldbott-kastélyt a főúri reprezentáció pompája és az agrártudományi műveltség sűrűsödése a maga idejében messze földön híressé tette. Napjainkban látogatóközpontként keresi új szerepét a térség életében. Eddigi rekonstrukciójának szellemisége megismételte egykori építtetőinek szándékát: megőrizni az elődök által teremtett értékeket és a mindenkori lehetőségekhez igazítani a fejlesztés mértékét. A földszintes, klasszicista stílusban épült kastély egészen napjainkig általános iskolaként működött. A funkciójához igazodó átépítések, toldások-foldások miatt inkább lelakottnak, mintsem romos állapotúnak tűnt. Tetőszerkezetében a gyámgerendákhoz fűzőcsavarokkal felkötött gerendái épségben maradtak, csak a vápák alatt vizesedtek a falak. Nem csoda hogy elkerülte a műemléki hatóságok figyelmét, a tervtárban nem volt róla adat. Így rekonstrukciója a homlokzati felméréssel, majd egy teljes műemléki felméréssel kezdődött: falszövet-kutatással, festőrestaurátori kutatással, farestaurátori kutatással és az építéstörténeti tudományos dokumentációk felkutatásával. A történeti elemzést szerencsésen kiegészítette egy ritka lehetőség: a Szirmay és Waldbott családok leszármazottai családi emlékezetükben, történeteikben megőrizték a kastélyt, s minden tudásukkal, nem ritkán tárgyi emlékeikkel is hozzájárultak felújításának sikeréhez.
A kastélyt az itt birtokló, az ország mind politikai, mind vallási, gazdasági és kulturális életében jelentős szerepet játszó Szirmayak kezdték el építeni. Egy 1784-es térképen az udvarház még leginkább épületcsoport volt, a 18-19. század fordulóján már parkkal körülvett reprezentatív nemesi rezidenciaként említik a források. Pincéjének és konyhájának barokk kori maradványai mutatják ennek emlékét. A máig fennmaradt klasszicista kastély első egysége és középpontja egy téglalap alakú, két sarkán egy-egy toldalékkal rendelkező új építésű ház volt. Egy késő klasszicista bővítés során nyerte el összetett, de szimmetrikus szerkezetét, jó ritmusban tagolt homlokzatának rendjét. 

Vezető építész: Rudolf Mihály DLA
Építészek: Szamosi Endre, Molnár Katalin, Bögös András, Szélné Mercz Eszter, Huszanyik Borbála, Lipták Zoltán
Kertészet: Vincze Attila, T. Brózik Zsófia
Statika: Kalydy Zoltán
HVAC: Várfalvi Géza
Elektromosság: Münnich Gábor
Tűzvédelem: Dr. Söllei Pál
Kiállítási installációk: Deigner Ágnes
Faanyag kutatás: Kemenczki Kálmán
Falkép kutatók: Nemessányi Klára, Boromisza Péter
Farestaurátor: Lászlóné Balogh Zsófia
Építéstörténeti tudományos dokumentáció: Bordás Beáta, Virág Zsolt
Adatközlők: Báró Waldbott Jánosné, Szirmay Gábor, Ifj. Pauleczki Ferenc
Értékleltár: Simon Zoltán
Falszövet kutatás: Feld István, Simon Zoltán
Kivitelezés: Közlak-Ép Zrt. – Szalay Antalné, Szalay Antal
Kiállításrendezés: Igaz Rita, Molnár Gyöngy, Virág Zsolt
Installációk kivitelezése: Dominium Kft.
Bútormásolatok, enteriőrkiegészítők: Majoros És Társa Faipari Kft.
Kőrestaurátor: Kovács István
Farestaurátor: Lászlóné Balogh Zsófia
Műszaki ellenőr: Horváth Tamás