Építészek / architects: Csaba Kata, Herczeg László, Pintér Tamás János Szöveg / text: Winkler Barnabás, Szegő György

Fotók / photos: Bujnovszky Tamás

Művészeti Kar Vizuális Művészetek, Építészek: Herczeg László, Weichinger Mónika, Borsos Melinda. Fotó: Bujnovszky Tamás

Winkler Barnabás: Élet a Pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben

Pécs nemzetközi ismertsége a 2010-es Európa Kulturális Főváros események nyomán jelentősen megnőtt. Elkészült a Budapestről ide vezető autópálya, a Tudományok Háza, a Kodály Központ, számtalan tér és közterület újult meg, de a kitüntető cím legnagyobb hozadéka a Zsolnay-örökség újéletre keltése. A világhírű Zsolnay gyár területét a város vezetése kettéosztotta, az értékes műemléki együttest tartalmazó feléből egy sikeres tervpályázat (lásd:MÉ2008/4) nyertesei Pécs városával közösen létrehozták a Zsolnay Kulturális Negyedet.

Gondos műemléki rekonstrukció és új objektumok építése után, a Család- és gyártörténeti kiállítás létrehozásával került sor a teljes negyed átadására 2011 tavaszán. Az egykor Zsolnayék otthonaként szolgáló épületben kapott helyet a manufaktúrát alapító és az üzemet közel száz évig működtető, fejlesztő Zsolnay család történetének bemutatása. Tárgyak és dokumentumok az államosításig tartó dinamikus fejlődésről, a termékfajták születéséről, a családi összefogásról, a – mennyiségi és művészi szempontból egyformán – gyarapodó produktumokról. A második világháborút követő államosítás szétrombolta a példásan szervezett vállalkozást. Fontos mégis az államosítás utáni működés és termékek láttatása is, így ad a kiállítás hiteles képet a gyár elmúlt másfél évszázados, nem épp zökkenőmentes történetéről. (…) Országos, sőt EU-régiós jelentőségű értékmentés és megújulás tanúi vagyunk, a negyed fejlesztésével egy műemléki védettség alatt álló ipari környezet világszínvonalon született újjá. Mindennek azonban csak akkor tartós a hozadéka, híre akkor terjed egyre messzebbre, ha kihasználása a helyhez illő, folyamatosan karbantartott és megújulásra is képes. Ha változatlanul bemutatja a világhírűvé vált Zsolnay termékek keletkezéskörülményeit, a régi termékeket, már a maga korában is nívós ipari területet, de kortárs funkciót is biztosít az együttesnek. Ha a múzeumok mellé odakerülnek a jelen művészeti produktumai – ehhez termékeny közeg a pécsi művészeti képzés idetelepítése. A látványos műemléki és innovatív együttes így lehet nem csak kellemes kirándulóhely, de a tradíció és a kortárs együttélésének igazi ünnepe.

Szegő György: A Zsolnay Negyed, a gyár és a város

A helyről gyárléptékben: A Zsolnay Negyed újjászületéséről Winkler Barnabás úgy írhat, hogy a Kezdetben volt a rózsaszín című kiállítás mögötti páratlan gyűjtemény tulajdonos-kiállítójaként az utóbbi néhány hónapon át közelről látta, végigkövette a terület revitalizációjának befejezését. Közben saját kiállítása is példaértékű lett: a „rózsaszínek” ipartörténeti fordulat, amelynek során a gyár exkluzív termékeihez (l. Gyugyi Gyűjtemény) hozzátette az immár öntött formázású, hétköznapi használati tárgyainak sorozatgyártását. És ezzel Winkler anyaga a gyártörténet méltatlanul mellőzött szeletét, egy 20. századi design alapjainak megteremtését tárja elénk. Maga a gyárterület és múzeumai, kulturális intézményei, egyetemi karai Pécs életének fontos hétköznapi közterévé lettek.
Városléptékben: Pécs közterei nagyprojektek keretében újultak meg. A városnak, az országnak ez a folyamat bőven rejt tanulságokat. Ezeknek egyik megfogalmazója Patartics Zorán, aki előbb tervezőként, majd inkább féltő kritikusként – társakat is megszólítva – elemzi honlapján az EKF során történteket és a reménybeli jövőt. Lapzártakor olvasott interjújából idézek: „az EKF révén Pécs több nagyberuházást megvalósíthatott, és egy 12 milliárdos – alapvetően uniós forrásokból táplálkozó – projektnek köszönhetően Pécs tucatnyi köztere megújult.” … „Pécs belvárosát az elmúlt két évtizedben térdre kényszerítették a bevásárlóközpontok. Elszívták az életerőt a város köztereitől és üzleteitől, amelyek ennek következtében kevésbé épülnek be a városidentitásba. Az új közterekkel a bevásárlóközpontok versenytársat kaptak, ám fontos, hogy ezeket a tereket megtöltsük tartalommal. A köztereket használó emberek hitelesítik, hogy a városban van valódi élet és életerő.” Lásd Közösségi diskurzust építő „elaway projektjét” www.elproject.hu ,ill. az „építészet és kontextus témát”: www.ek2010.hu . A „Zsolnay Negyed” pozitív fordulat – ezt ki kell mondani. Patartics mottója szerint: „Ha nem adsz hangot a véleményednek arról, ami van, sosem fognak megkérdezni arról, ami lesz.”

Szegő György

Művészeti Kar, Vizuális Művészetek, Építészek: Herczeg László, Weichinger Mónika, Borsos Melinda
Zsolnay kisasszonyok tere, Bóbita Bábszínház, Építészek: Kamarás Bálint, Mólnos Attila, Szilvássy Attila
Míves negyed, Építészek: Csaba Kata, Helfrich Gábor, Konrád Péter, Rádóczy f. László
Médiakommunikáció Tanszék, Építészek: Koós Marianna, Sztojka Gábor
Egyetemi híd, Építészek: Herczeg László, Hajdú Gábor, statikus: Szőnyi László
Szobrászat Tanszék, JESZ Színház Építészek: Somogyi Tamás, Tóth Tamás
Pécsi Csodák Palotája, Építész: Pintér Tamás János
Sikorski Villa, Gyugyi Gyűjtemény, Építész: Laczó Zoltán
Mintamanufaktúra, Építész: Csaba Kata
Szobrászat Tanszék, Építészek: Somogyi Tamás, Tóth Tamás
Pécsi Galéria, Építész: Pintér Tamás János