A hiányzó láncszem

Rotterdami Építészeti Biennálé, 2018. június 1. – július 8.

Szöveg: Zsoldos Anna
Fotó: Aad Hoogendoorn ©IABR

A Rotterdami Építészeti Biennálé (IABR) 2001-ben indult útjára, idén nyolcadik alkalommal rendezték meg. Az évek során bontakozott ki a biennálé karaktere: főként a városfejlesztéssel, urbanisztikával foglalkozik, a szociálisan érzékeny, fenntartható építészetre fókuszálva. Az egyes évek tematikája a környezettudatos jövőépítés területeit emeli ki. Az IABR az évek során létrehozott egy metódust, melynek során mindig az előző évek témáit építi tovább, az építészeti irodák és kutatók adják át egymásnak a stafétát. A biennálé szervezői kétévente más kurátort, illetve nemzetközi kurátori csapatot kérnek fel.
Az idei biennálé kivételes a sorban, mivel nem egy, hanem mindjárt két évre tervezték: a 2018-as tematikát folytatják a következő alkalommal, 2020-ban is. Ezzel egy hosszabb távú projektet indítanak el, amelynek első része az elméleti oldallal, a második pedig a megvalósítással foglalkozik. A párizsi klímaegyezményben foglalt problémákra keresnek globális és lokális javaslatokat, majd megoldást az építészet, az urbanisztika és a design eszközeivel. George Brugmans, az IABR igazgatója ezúttal három kurátort kért fel a két biennáléra: Floris Alkemade holland állami főépítészt, valamint Leo Van Broeck flamand és Joachim Declerck belga építészt. Az IABR csapata és a három kurátor együttesen alakították ki a két év koncepcióját, amely egy fenntartható energiájú város megvalósítására törekszik. A kiállítás főleg a holland és belga mélyföld deltáját érintő ökológiai változásokra koncentrál. A megoldások keresésébe több holland és belgiumi építészirodát, sőt a helyi hatóságokat, civil szervezeteket és Rotterdam városát is bevontak. A kurátorok felhívása provokatív kérdésekkel indította el a közös gondolkodást: Miért állunk meg? Mi a hiányzó kapocs? – az utóbbi szlogen lett a biennálé címe is. A „missink link”, a hiányzó láncszem az elmélet és a gyakorlat közötti kapocs.
Az idei programban a kérdésfeltevések fogalmazódnak meg. A kiállítást járva terveket látunk, meg nem épült házak makettjeit, mintaházakat, melyeknek teljes energiafelhasználása megújuló és környezetbarát. Ezek a következő biennálé eredményeinek első vázlatai. Az installációk látványosan és jól követhetően tagolják a helyszínt, bár kissé túlzott hangsúlyt helyeztek a szöveges információkra.
A kiállítás helyszíne is szervesen kapcsolódik a biennálé koncepciójához: Rotterdam ipari kikötőjének az ún. M4H+ negyedében található, egy ipari létesítményekkel, irodaházakkal szabdalt külterületen. A használaton kívüli dokkokban számos alternatív közösségi hely, műhelyek, műterem alakult ki. A negyed egyben a biennálé munkaterülete is, mivel a Rotterdam városával és a kikötővel közösen dolgozzák ki ide az „Energy District” fejlesztési tervét. A fő kiállítási helyszín Rotterdam egyik legjelentősebb ipari műemlékében kapott helyet, az 1931–32 között épült Haka Building-ben. A Hakafunkcionalista, racionális formaképzésével és építési technológiája révén a maga korában rendkívül modernnek számított. Egyszerre működött a kereskedelmi szövetség irodaépületként, kávépörkölő üzemként, gabonasilóként és raktárként. A helyszínválasztás hitelesen hordozza a biennálé karakteres koncepcióját.