Agora, Szolnok, Aba-Novák Kulturális Központ bővítése

Építészek: Deák László, Álmosdi Árpád, Csendes Monika
Szöveg: Masznyik Csaba
Fotók: Álmosdi Donát, Álmosdi Árpád

A komplex funkciót ellátó művelődési házak építési, felújítási programja, az Agóra néhány fontos állomását az elmúlt másfél évben bemutattuk lapunkban. Néhány hete készült el a program soron következő eredménye, a város művelődési házának bővítésével létrejött Szolnoki Agóra.
„A mai városnak nincs is semmi köze a régihez. Hiteles adatok szerint tízszer pusztult el ellenséges dúlás következtében. De legszörnyűbb volt tizenegyedik pusztulása, amely teljesen elsodorta a földszínéről. 1739. év március 12-én rettenetes ciklon dühöngött keresztül a (Rákóczi-szabadságharc utáni) romjaiból alig két évtizeddel előbb kiemelkedő városon. Egykorú leírás szerint tűz is ütött ki, ami a szélviharral együtt megsemmisített mindent. Még élő fa sem maradt a földben. A Tiszán fekvő fenyőszálakat is szétszórta, a hidat is feltépte az orkán s elpusztította a tűz. Csak az akkor felépített templom és a szerzetesi kolostor kerülte el az enyészetet, amit elszigeteltségének köszönhetett, mert az akkori város nem terjedt a vártól a mai piactérnél tovább. E szörnyű pusztítás semmisített meg minden régi emléket, ez enyésztette el a város régi értékes iratait.” (Dr. Vörös István, 1926.) Apokalipszis anno.
A hely vitalitását, közlekedési, ipari és mezőgazdasági potenciáljának erejét érzékelteti, hogy még ebből a hamuból is felépült az első világháborúig egy harmincezres város, mely a román megszállást (1919) követő húsz évben, további szerves fejlődéssel még tízezer lakossal gyarapodott. A második világháború végének felszabadító hadműveletei során Szolnok is kiemelt célpontnak számított, az amerikai és brit bombázások hatalmas károkat okoztak. Az 1949-es népességi adat 34 ezer, 1960-ban viszont minden eddiginél nagyobb, 48 ezer, mely 1990-ig 79 ezerig nőtt. Ez a folyamatos gyarapodás nem volt természetes folyamat: egy szocialista város felépítése volt a cél, melynek új központját is – a régi, egykori piactérből kialakult hosszúkás, 19. századi főtér szomszédságában, egy falusias városrész szanálásával – hasonlóan mesterséges módon hozták létre a hatvanas évek közepétől kezdődően.

Generáltervező: Ártér Építészműterem
Felelős tervező: Álmosdi Árpád
Építészek: Álmosdi Árpád, Csendes Monika, Károly Ferenc, Házi Zsuzsanna, Mészáros Nóra, Pölös István, Ilyés Marianna, Tarján Gábor
Belsőépítészet: Csendes Monika, Mészáros Nóra, Álmosdi Árpád, Kovács József Gábor
Köztéri szobor: Szabó György szobrászművész
Statika: Erdei György – Erdei Kft., Bózsvári István, Gyalai Tibor – Bitex Kft.
Gépészet: Nagy Attila – Kermad Kft.
Villamosság: Nagy Attila, Kókai Lili, Schwarzenberger Antal – Rekonterv Kft.
Épületszerkezetek: Barta Ferenc, Frey Lajos – Barta és Társai 03 Kft.
Akusztika: Csott Róbert
Közmű: Erdeiné Csontos Margit, Mészáros Lajos – Lépték 99 Kft.
Bútorok: Andrási Csaba – Garzon Bútor Kft.
Megbízó: Szolnok MJV Önkormányzata
Kivitelező: Bau-Komplex Kft. Bajzáth Béla ügyvezető; Serfőző Antal és Madarasi Gyula művezetők

A torony tervezői:

Építészet: Kövér István, Révai Attila – ARCHAI Építész Kft.
Tartószerkezet: Bózsvári István – BITEX-95 Bt.
Épületvillamosság: Nagy Attila – Rekonterv Kft.
Csőharang: Kapui Gyula – Bimm-Bamm Csoport