Vasútállomás rekonstrukciója, Kaposvár

Építészek: Markó András, Németh Tamás
Szöveg: Bán Dávid
Fotók: Török Tamás / Topogram

A műemléki igényeket szem előtt tartva, némi finom modern megoldásokkal kísérve, Markó András és Németh Tamás tervei alapján újult meg a kaposvári vasútállomás Pfaff Ferenc-féle épülete. De sem a vasút, sem a város felé nem rendeződtek a kapcsolatrendszerek, így az épület egyfajta kakukktojásként árválkodik a romos vágányok mellett.
Az utóbbi néhány évben valami megmozdulni látszik az alapvetően végletekig lepusztult, de eredeti állapotában komoly építészeti minőséget képviselő vasúti épületek megmentése érdekében. Máris keserűen ki kell hangsúlyoznom a ‘valami’ szót, mert valahogy hadilábon állunk azzal, hogy a vasúti létesítményekre egy integrált központként, több közlekedési rendszert – a vasút mellett a városi hálózatokat, buszt, taxit, kerékpáros- és gyalogosforgalmat – komplex módon kiszolgáló, illetve az adott településsel is aktívan kommunikáló egységként tekintsünk. Sajnos ez a most befejezett kaposvári állomásrekonstrukció esetében sem történt másként.
A 19. században igen látványos fejlődésnek indult somogyi megyeszékhelyet az ipari és gazdasági felvirágzás a Dunántúl egyik legjelentősebb városává tette. Rendezett – és ma is szépen karbantartott – központjában pezsgő polgári és kulturális élet zajlott, a századfordulón ismert művészközpont lett, az állomás szomszédságában 1911-ben megnyitott színháza pedig az ország egyik legjelentősebb játszóhelyévé vált. A fejlődés elengedhetetlen része volt a vasút megjelenése, amely 1872-ben érte el a várost. Innentől kezdve a Dél-Dunántúl jelentős vasúti központja alakult itt ki, kiemelkedő teher-és szintén nagyarányú utasforgalommal. Már ekkor kisebb indóház szolgálta ki az utazókat, de forgalom dinamikus növekedésével az épület hamar szűknek bizonyult. 1899-ben, a magyar vasúti építészet – mai fogalmak szerint – sztártervezőjének számító Pfaff Ferenc keze alól került ki a kaposvári új állomás tervrajza. A városon belüli szerencsés helyzetéből adódóan, szerves része tudott lenni a belvárosnak, az utasok néhány perces sétával máris a központban találhatják magukat.

Generáltervezés: MÁV Zrt. Beruházás Lebonyolítási Igazgatóság – Műszaki Tervezési Főosztály
Vezető építészek: Markó András, Németh Tamás
Építész munkatársak: Flachner Szilvia, Juhász-Tóth Sándor, Pintér Viola, Szabóné Jambrik Ilona
Belsőépítészet: Kéry Balázs – KROKI Stúdió
Épületszerkezet: Reisch Richárd, Szutor Tamás, Harmat Nóra (FRT Raszter Kft.)
Tartószerkezet: Főző Krisztián
Épületgépészet: Gergely László
Elektromos tervezés: Turi Ádám
Tájépítészet: Tóth Renáta Ágnes
Út és forgalomtechnika: Balogh Péter
Külső közmű: Kovács András János
Építéstörténeti dokumentáció: Hajdú Virág
Rehabilitációs tervező: Székely Márta
Generálkivitelező: ZÁÉV Zrt.