Carrara termálfürdő terve, reThinking nemzetközi ötletpályázat, 2. díj

Terv és szöveg: Tóth Arnold, Páll Attila

A Rethinking által szervezett Carrara Thermal Baths nemzetközi ötletpályázat célkitűzése az elhagyatott, emberek által kizsákmányolt carrarai márványlelőhelyek új funkcióval való felruházása. Összesen 105 pályamű érkezett, melyek a neves zsűri többszintes értékelésén estek túl. Páll Attila és Tóth Arnold 2. díjban részesült ’Prosthesis’ koncepciója a társadalmi és környezeti felelősségvállalás jegyében befoltozza az emberiség által ejtett környezeti sebeket és a helyi jellegzetességből merítve, az emberi érzékek alapjaira építve, vízzel telített zónákkal okkupál.
Kiegészítés, kapcsolat és nyitottság, mind egyszerű kifejezések, melyekkel könnyen azonosítható a Protézis. A páratlan tervezési környezet ihlette táj orientált, ’nem-épület’ megközelítésünk valahol az építészet és a természet között mozog, célja a termálfürdő fogalmának újraértelmezése és a természet alapvető elemével, a vízzel való kapcsolat megteremtésével magasabb felhasználói élményt, érzelmeket generáljon. Ennek érdekében gyakran ellentéteknek érzékelt szempontokat teljesítő sémát terveztünk: szabad formavilágú, mégis szigorú, moduláris és szobrászati, átlátható ugyanakkor átlátszatlan, tömör test és foltszerű.
Formai alapelvünk, hogy olyan környezetet/formát generáljunk, amelyben a látogató egybeolvad a természettel és magába az eredeti hegybe lép be. Ennek érdekében egy egyszerű, vertikális rács kerettel operálunk, mely az eredeti táj kontúrját hivatott vizuálisan helyreállítani a sebzett hegyoldalban. A szabályos térbeli szerkezet protézisként illeszkedik az ember által mesterségesen kialakított, majd nyersanyag hiányában elhagyatott tájba. Modularitása könnyen lehetővé teszi az adaptálhatóságát és elhelyezhetőségét.
A Protézis, mint egy dinamikus rendszer, kölcsönhatásba lép környezetével, és számos lehetőséget kínál a vízzel való kapcsolatteremtéssel. Funkcióját tekintve javaslatunk nem egy hagyományos értelemben vett fürdő, nem csupán medencék sorozatából áll, hanem sokkal inkább érzéki zónák áthatása. A víz, mint térformáló elem jelenik meg, és alkalmazkodva az alapvető emberi érzékekhez – hallás, szaglás, tapintás, látás, ízlelés – adott zónákban más és más formában tapasztalhatják meg az idelátogatók.
A Protézis több mint egy élvezetes hely, apró, de nem lényegtelen részleteivel eggyé válik kontextusával. A könnyű rácsszerkezet találkozása emberi nézőpontból jól elkülöníthető a tömör felületektől, azonban távolról rátekintve az elmetszett rácsokra eső fényben tükröződő pontok a hegy sziluettjét idézik vissza. Anyaghasználatában szintén különálló szerkezetben finoman bemarva visszaidézhető a márvány jellegzetes textúrája. Vízfelhasználási stratégiájának – csapadékvíz gyűjtés és keringtetés – köszönhetően funkcionális működésén kívül, fenntarthatóságában is környezetéhez alkalmazkodik.