A gondolkodás kötelességéről és a cselekvés szükségességéről
Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába – kezdő halódóknak
L’Harmattan Kiadó – Könyvpont Kiadó, Budapest, 2020. 205 old.
Szöveg: Schäffer Zsuzsa
Paradigmaváltás előtt állunk. Az e pillanatban is zajló világjárvány megannyi kérdést zúdított ránk, és az ezeken való gondolkodás, a megoldások keresése többé nem odázható el. Milyen világot teremtettünk és milyen jövőben szeretnénk élni? Lányi András könyve a pandémia előtt íródott, de felvetéseit a járvány csak még sürgetőbbé és valóságosabbá tette.
Lányi András könyve négy tematikus fejezeten keresztül az ökológiai gondolkodás teljes rendszeréről nyújt átfogó képet. Történetiségükben tárgyalja a hetvenes évek – a zöld mozgalmak kezdete – óta felmerült elképzeléseket, és nem hallgatja el azok kritikáit, az ökológiai mozgalmak belső konfliktusait sem. Készen tálalt sorvezető helyett megannyi újabb kérdést kapunk, melyeket nem tudunk nem továbbgondolni. Kinek van igaza? Melyik megközelítéssel tudok azonosulni? Ha egyikkel sem, létezik másfajta megközelítés, további magyarázatok, netán konszenzusos megoldás? A könyv felépítése, az alapkérdések többoldalú kritikájának beemelése maga is gyakorlati példa az „egészséges egyet nem értés kultúrájára”. A zöld demokraták szerint ez az egyetlen módja annak, hogy bár sokfélék vagyunk és sok mindenben nem értünk egyet, mégis képesek legyünk közösen jó döntéseket hozni. Ez lenne a túlélésünk záloga. Lányi figyelmeztet rá, hogy a környezet védelmével nem várhatunk a kiemelt nagy pillanatra. A döntéshozók nem érdekeltek a változtatásban, az ökoszisztéma pusztulását elszenvedők pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy érdekeiket érvényre juttassák. A rendszerszintű változást soha nem a forradalmi hevület és a véres polgárháborúk hozták el. A változás előmozdítói azok a kisközösségek, melyek a „repedésekbe bújva”, egymással hálózatot alkotva belülről feszítik szét a kereteket. Ezért senki ne várjon a holnapra: kezdje otthon kicsiben, önállóan, vagy kis közösségben már ma.