Műcsarnok, 02. 10. – 03. 26.

Katona Szabó Erzsébet művészetében összeolvadnak az ipar- és képzőművészeti ágak: nagyméretű bőrkollázsokat és bőrdobozokat formál, de otthonosan mozog a kosztümtervezésben, faliszőnyegeket és gobelineket is tervez. Az irodalom sem hagyta érintetlenül alkotókedvét: haiku verseket formál papírra és kollázsokat készít Shakespeare szonettjeihez.
Nagyszüleinél ismerte meg a népművészet motívumait, a kolozsvári Ion Andreescu Képző- és Iparművészeti Főiskola textil szakán Bene József festőművész tanítványa volt. 1975-ben gobelintervezőként diplomázott. Az 1970-es évek közepétől Marosvásárhelyen a Bőr- és Kesztyűgyár tervezője volt, később az ottani Állami Bábszínház művészeként működött. 1983-ban jött Magyarországra, azóta textilművészként alkot Gödöllőn. A múlt századfordulós Gödöllői Művésztelep mintájára 1998-ban ő indítványozta a Gödöllői Iparművészeti Műhely alapítását.
Műveinek szerkesztése nemcsak anyaghasználatában egyedi, de a költészet és a geometria képzőművészeti összefüggéseit sejtető módon zseniális, intuitív lenyomatok is. A felületekből kimetszett negatív mintázatok különös módon rímelnek a Benoit Mandelbrot-féle fraktálgeometria felfedezéseire. A Sierpinski-háromszögek elméletének kerületi és területi képei-képletei, a Koch-görbe zárt síkidomainak „skálaváltása”, vagy a „határtalanul nagyítható faág” matematikájának metaforái olyan – aranymetszéstől független – harmóniákat hordoznak, amelyeket a laikusok is szépként érzékelnek Katona Szabó Erzsébet műveiben. Alkotásai nemcsak a festészet, gobelin, a báb- vagy díszlettervezés műfajai között mozognak bámulatos könnyedséggel, hanem ráadásként a tudomány erdélyi hagyományait is megidézik – a Bolyaiaktól Barabási Albert Lászlóig.

Szegő György